Általában nem sok szó esik a pásztorkutyák, így a Sarplaninac gondozásáról és tartásáról sem. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy igénytelen fajta, jól tűri az időjárás viszontagságait, hiszen az elmúlt évszázadokban ősei kint a szabadban dolgoztak, alkalmazkodtak a rideg körülményekhez. A nyájak mellett dolgozó kutyák a telet általában a téli szálláson töltötték a pásztorokkal, sok esetben megkötve voltak addig, amíg újra ki nem hajtották a juhokat tavasszal. A civilizált világban manapság sok kutya családtagként él falvakban, városokban, és általában több törődést, odafigyelést kapnak. Viszont így a tél közeledtével nem árt szót ejteni, hogy mire is van szüksége egy Sarplaninacnak, hogyan készüljünk a hidegebb napokra.
A Sarplaninac elsődleges feladata, hogy minden körülmények között őrizze és megvédje a rábízott családot, állatokat, vagy területet. Ehhez ösztönösen úgy szokott pihenőhelyet választani, hogy jól belássa portát, és gyorsan észlelhessen bármilyen közeledő veszélyt. Nyáron persze szívesen húzódik árnyékba, de mikor jönnek a hűvösebb napok, akkor legszívesebben a kert közepére fekszik, vagy ha van magasabb pontja területnek akkor az a kedvence. Ezek a kutyák sűrű, többrétegű bundájuknak köszönhetően nem fáznak télen, sőt, kifejezetten szeretik a hideget, ilyenkor felélénkülnek, és sokkal többet mozognak, játszanak. Szeretnek a hideg földön vagy a hóban aludni, habár a legtöbb gazdi ilyenkor már félti őket, hogy ott majd fázni fognak, de ez teljesen felesleges aggodalom.
Az eső elől érdemes számukra valamilyen védett helyről gondoskodni, és télen sok kutya szívesen befekszik egy beszalmázott vagy szénázott fekhelyre, de mégis a legtöbb kutya kedvenc pihenőhelye a bejárati ajtó előtti lábtörlő. Már amennyiben még egészben van, és nem lett megcsócsálva valamelyik játék során. A zárt, hőszigetelt, lengőajtós kutyaházakat nem nekik találták ki, mivel abból nem látnak ki jól, és nem tudnak hatékonyan figyelni a betolakodókra, ezért általában keveset használják. A házba, szobába is legtöbbször a gazdi társasága miatt mennek be, és nem azért mert fáznak. Egy kis simogatás után gyakran kikéredzkednek a kertbe, a szabadba, hiszen az az ő világuk. És ott van feladatuk, hogy éberen őrizzék a családot. A kölykök nagyon hamar sűrű bundát növesztenek, és a zárt épületből nálam 5 hetesen kiköltöznek egy nyitott, raklapból készült házikóba, egy szalmaágyra. Utána egyre kevésbé lehet őket visszatuszkolni az infralámpa alá a zárt épületbe. Egy Sarplaninacnak házilag is könnyen készíthetünk egy alkalmas nyitott házikót, például raklapból, egyéb faanyagból, vagy pedig a teraszon is csinálhatunk nekik egy fekhelyet, ahová be tudnak húzódni szükség esetén.
Szerencsére a Sarplaninac a mai napig egészséges, jó fizikumú kutyafajta, aki nem igényel különösebb gondozást, és jól bírja a különböző időjárási körülményeket. Jó volna, ha meg is maradna ilyennek, meg tudnánk őrizni ezt a fajta tűrőképességüket, amivel mindenféle időjárásban jól érzik magukat, és hatékonyan dolgoznak. Persze egyedenként vannak különbségek ebben is, a nagyobb szőrű példányok a nyári meleget rosszabbul viselik, a hosszú puha szőr könnyebben átázik, ezért a középhosszú, durvább szőrzet az ideális számukra, ami teljeskörű védelmet nyújt. Az sem ritka látvány, mikor egy havazás után a kutya egy nagy hókupac alól kerül elő, semmi gondot nem okoz neki a hóban aludni. Megfelelő táplálással az ősz folyamán kinő a téli bundájuk, ami következő tavaszig védi őket a hidegtől. A gazdának csak arra kell ügyelnie, hogy legyen egy száraz hely ahová a kutya visszavonulhat, és legyen mindig friss ivóvize, hisz télen gyakran befagyhat. Így már jöhet a tél, ami mellesleg a Sarplaninac kedvenc évszaka.
Nagy Tímea
Szentkúti Pásztor kennel
