Standard

Sarplaninac standardját Prof. Dr. Slobodan Pavlović /Szlobodán Pávlovity/(1912-1994) dolgozta ki.

Munkásságának rövid bemutatása:

 Szmederevón született 1912. július 23-án. Az általános iskolát és a gimnáziumot is ott fejezte be.

1935-ben elvégezte az állatorvosi egyetemet Alforon-ban (Párizs mellet) és ezzel ő lett a legfiatalabb tudományok doktora a Jugoszláv Királyságban. Tanulmányai befejezése után visszatér szülővárosába ahol a szükséges gyakorlatok megszerzése után, Blac-en (Prokuplje mellett) mint körzeti állatorvos dolgozik. Ez után Grocka-ra és végül Szmederevóra kerül ahol a II. Világháborúig marad.

1946 februárjától a Belgrádi Állatorvosi Egyetem asszisztense majd docense, nyugdíjazása előtt pedig annak állandó előadója – állattenyésztés szakon. Középiskolásként megszerette a vadászatot és a kinológiát. Ez a szenvedélye és elkötelezettsége élete végéig elkísérte.

A II. Világháború előtt kezdett el érdeklődni egy hazai pásztorkutya, a Sarplaninac iránt. Ezt az érdeklődése mindvégig fennmaradt, és a Sarplaninac iránti szeretetét az egyetemi munkásságai alatt is ápolta. Míg az egyetemen dolgozott tudományos módszerekre támaszkodva és statisztikai adatokból kidolgozta a Sarplaninac standardot, melyet 1968-ban elfogadott a Jugoszláv Kinológiai Szövetség (JKS) majd a Nemzetközi Kinológiai Szövetség is (FCI).

Kinológiai munkája során több évig vezette a törzskönyvezést a JKS-ben. Nemzetközi téren pedig Franciaországban tagja volt az FCI-nek és, az FCI kirendeltségen képviselte a JKS érdekeit és Franciaországot is.
Pavlović bíróként is tevékenykedett.

A Jugoszláv pásztorkutya  Sarplaninac fajta dicsöségét hangoztatta és hirdette az egész világon és hogy a standard egy útmutató mely szerint kell szelektálni, és azt szigorítani kell azonnal mihelyt születik egy olyan egyed mely tökéletesen beleillik a leírtakba, mely morfológiailag, fiziológiailag és pszichológiailag átviszi tulajdonságait az utódaira.

Az utókornak videó feljegyzésbe hagyta tapasztalatait és hozzáállását/véleményét mely több kinológusnál megtalálható mint útmutató a tenyésztésben. Több könyv és tankönyv szerzője.
1994. május 17-én halt meg Belgrádban, családja körében.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Egy érdekesség, amely meg van örökítve az említett videó feljegyzésben is: több interjú során is kérdezték hogy miért szelektált ilyen szigorúan és zárt ki a standardból bizonyos színeket és mintázatokat amikor azok fizikailag beleillenek a standardba.? Az alábbi volt a válasz és  az akkori tenyésztők kódexnek hívták:

“Nije Sarplaninac sve sto trci po Sarplanini. Da jeste, to bi bilo na sramotu svima. Zar da nam se planinama seta ono sto je juce stvoreno, umesto onoga sto se vekovima po planini setalo?”

“Nem minden Sarplaninac ami a Sár-hegységen fut. Ha igen, az mindannyiunk szégyene lenne.
A tegnap teremtett/alkotott szülemény sétáljon a hegyekben az helyett ami évszázadok óta ott van?!”

Fordította: Polgár Adrijana                                                                                                                               

                                                                     

FCI-Standard

Sarplaninac – Yugoslavian Shepherd dog

Nr. 41/03.10.1980/F

Származás: Szerbia/Macedónia
FCI besorolás: II. csoport: Pinscherek és Schnauzerek – Molosszusok – Svájci Hegyi és Pásztorkutyák és más fajták

  1. szakasz: Molosszusok.
    2.2. Típus: Hegyi kutyák

Nem munkavizsga-köteles.

Története:

A Jugoszláv Juhászkutyát, a Sarplaninacot ősidők óta tenyésztik a volt Jugoszlávia délkeleti hegyvidékein. A fajta a nevét a Sar-Planina hegyláncról kapta, ahol a legtöbb van belőle. A Sarplaninacot  az egész országban tenyésztették. A fajtát az FCI 1939 óta jegyzi a 41. sorszámmal, “Illirski Juhászkutya” megnevezés alatt. 1957-ben az FCI Általános Gyűlésén elfogadták a Jugoszláv Kynológiai Szövetség javaslatát, és a fajtát másik névre változtatták: Jugoszláv Juhász Sarplanina.
A fajta eredete vitatott. Lehetséges, hogy Ázsiából jött Európába, természetesen a történelem előtti népvándorlások következtében. A fajtának az eredeti típusát kizárólag olyan vidékén tartják, ahol az intenzív állattenyésztés az uralkodó, és ahol a kutya még eredeti szerepében védelmezője lehet a haszonállatoknak, a ragadozókkal szemben.

Általános megjelenés és jellem:

A Sarplaninac egy robusztus, nagyon arányos kutya, erős csontozattal, a közepes méretnél jóval nagyobb, amit kihangsúlyoz a tömött, hosszú, inkább durva szőrzettel összekapcsolt megjelenés. Szilárd lelki alkatú, kiegyensúlyozott természet, jó temperamentumú, de nem harapós, megvesztegethetetlen és ragaszkodik gazdájához.

Magasság:

Az általános magasság a marnál 62 cm a kanoknál és 58 cm a szukáknál. A kanok 56 cm alatt és a szukák 54 cm alatt tenyésztésre alkalmatlanok.

Súly:

Kanok 35-45 kg, szukák 30-40 kg.

Testhossz:

A test némileg hosszabb a mar magasságánál, az arány 8-10% körül a kannál, 10-12% körül a szukánál.

Fej:

Arányos a testhez. A teljes hosszméret hozzávetőleg 25 cm, ami megfelel a marmagasság 40%-ának. A koponya enyhén hosszabb, mint az orr (egymáshoz viszonyított arányuk: 57:43%). A koponya gyengén domború a felső vonalban; az orrcsont egyenes.
A koponya:

Felső része széles, egy jól látható barázdával. Oldalnézetből, valamint felülről a koponyának gyengén domborúnak és kissé lekerekítettnek kell látszania. A szemöldökök csak enyhén jelzettek. A nyakszirt láthatatlan.

Stop:

Nem kifejezett.

A pofa:

Rövidebb, mint a koponya, széles és mély a tövénél, gyengén elvékonyodik az orr felé. Az orrcsont egyenes és széles. Az alsó állkapocs oldalnézetből nézve egy ívvel kezdődik, utána eltérő egyenesben folytatódik az orrcsonthoz viszonyítva.

Orr:

Széles és fekete.

Ajkak:

Mérsékelten vastag és feszes; a felsőajak csak enyhén takarja az alsó ajkat. Az ajkak szegletei tiszta egyszínűek.

Fog:

Ollós harapás; teljes fogazat.

Szemek:

Mandula alakúak, se nem nagyok, se nem mélyen ülök. Sötét vagy világosbarna színben, nyugodt, de átható nézés, félelmet sosem látni benne. A szemhéjak és a látható kötőszövetek feketék.

A fülek:

Az orrhegytől a szem belső sarkán keresztül futó vonalon fekszenek, vagy annál egy kissé lejjebb. V alakúak és lógnak, zártan a pofához, rövid, tömött szőr fedi.

Nyak:

A felső vonala némileg domború, vagy egyenes. A torokvonal egyenes. A nyak közepesen hosszú, de a szőrzet (gallér) hossza és vastagsága miatt rövidebbnek látszik, mint valójában. Széles, mély és izmos, simán beleolvad a fejbe és a vállakba. Kissé a hátvonal felettiig ér. A bőr feszes és toka (lebernyeg) nélküli. A szőrzet tömött, hosszú és durva, észrevehető redővel a fej és a nyak kapcsolódásánál (tarkó); ez a megjelenés szélesíti a szélességét és a mélységét ennek a testrésznek.

Test:

A felső vonal vízszintes, vagy enyhén lejtős a far irányában. Engedélyezett, hogy a hegyekben tenyésztett kutyák farfekvése enyhén magasabb legyen, mint a marja, de ez nem kívánatos tulajdonság. A test teljes hossza kissé meghaladja a marmagasságot.

A mar:

Közepesen fejlett és széles. A kapcsolat a nyakkal erőteljes, és a vonala kevéssé észrevehető.

A hát:

Egyenes és széles, nem túl hosszú. A lágyék rövidebb, széles és izmos.

A far:

Közepes hosszúságú, lejtős és jól izmolt.

A mellkas:

Mély, a könyökig terjed, közepesen hosszú, enyhén ívelt bordákkal. A mellkas eleje (szügy) széles és izmos. A borda körmérete minimum 20%-kal nagyobb a mar magasságánál.

A has:

Felfelé húzott és erős. Oldalról nézve a húzás finoman emelkedő elölről hátrafelé. A lágyék inkább rövid, bemélyedése kifejezett.

Farok:

A farok hosszú és minimum a csánkig ér. A far vonala átmenet nélkül folytatódik farokban. Erős a tőnél és fokozatosan vékonyodik a vége felé, az alsó szél mentén zászlót alkot. Csekély görbületben hordja, mint egy szablyát; amikor a kutya izgalomban van, az íve kihangsúlyozott és a farok felemelkedhet a hát vonala fölé.

Első végtagok:

Egyenes állásúak és arányos a testtel. A könyök a mar teljes magasságának 55%-a. Az első végtagok részei igen arányosak egymáshoz és a testhez. A vállak meglehetősen hosszúak és szélesek, laposak, csapottak és 65 fokos szöget zár be, egy vízszintes vonalhoz képest. A felkar meredekebb, mint a lapocka, a szöge a vízszintes vonalhoz képest 55 fok. A könyök illeszkedése 145 fokos. A könyök illeszkedése széles, se ki- se be nem fordul, csak enyhén áll el a bordától. A mellső láb egyenes, hosszú, erős csontozattal és igen fejlett izomzattal, zászlós szőrzettel a hátsó oldalon. A csüd (lábközép) széles és erős, enyhén ferde. A mancsok erőteljesek, ovális alakúak, igen boltíves és zárt ujjakkal. A körmök hatalmasak és feketén pigmentáltak. A talp kemény, de ruganyos.

Hátsó végtagok:

Hátulról nézve a lábszárak láthatóan egyenesek, enyhén szélesebbek, szétterpesztettebbek, mint az első lábak. Oldalról nézve szintén látható azok egyenes szerkezete és nagyon szabályos szögelésük. A comb izmos, kerek, ferde (meredek) állású, a szögelése a vízszintes vonalhoz képest megegyezik a lapocka (vállak) szögellésével (65 fok). A térdkalács (az alsó és felső comb között ízület) némileg kisebb szöget zár, a lapocka kapcsolódási szögénél a csuklóhoz (125 fok körül). A térd hatalmas és széles. A másik comb (lábszár) szintén meredek állású, erős, hosszú izmokkal és nagyon dús szőrzettel. A térdhajlat széles és igazán látványosan nyitott (130 fok körül). A lábközép lehet kevésbé ferde, mint a csüd. A farkas köröm ritka és elkel távolítani.

Mozgás:

A lépései hosszúak és ruganyosak. Leggyakoribb járásmód a magas, mérsékelten előrenyúló mozdulatú ügetés. Galoppozásnál (vágta) a kutya kissé esetlennek látszik, de ugrásai hosszúak és tért ölelőek.

Bőr:

A bőr mérsékelten vastag, ruganyos és feszes a test minden részén. Nem laza. A látható nyálkahártyák feketék vagy jól pigmentáltak.

Szőrzet:

A fej, a fülek és a lábszárak elülső oldalai rövid szőrzettel fedettek. A nyakon körös-körül, a faron, a lábszár hátsó oldalain és a farkán a szőr hosszú, csaknem sima és kissé durva. A fedőszőrzet alatt a dús aljszőrzet rövid, sűrű, és finomszerkezetű. A marnál a szőrzet mérete 10 és 12 cm között van, de 7 cm-nél rövidebb nem lehet.

Szín:

A Sarplaninac egy egyszínű kutya. Minden szín elfogadható a fehértől a sötétbarnáig, amik feketének látszanak. A kedvelt árnyalat a zöldes-szürke (vas-szürke) és a sötétszürke. Foltok és fehér mintázatok nem megengedettek. A pigmentált kutyákon láthatni apró fehér foltokat (jelöléseket) a mellkason és a lábujjakon, de azok nem kívánatosak. A fej felső része, a nyak és test sötétebb színárnyalatú, ami fokozatosan halványul teljesen piszkos fehér, vagy sárgás-szürke színek felé. A változásnak nagyon fokozatosnak kell lennie, és nem okozhat foltosnak tűnő hatást.

Súly:

A kan  35 és 45 kg között, a szuka 30 és 40 kg között.

Hibák:

A hibákat a fenti pontok alapján kell figyelembe venni. Ezeknek a hibáknak a súlyosságát, úgy kell figyelembe venni, hogy annak hatása arányban legyen a kutya egyészségével és jólétével.

Kisebb hibák:

  • elégtelenül széles koponya,
  • túl hosszú pofa,
  • nehéz pofák,
  • hiányos mellkas bőség és mélység,
  • lapos vagy túl dongás oldalak,
  • enyhe eltérés a jó végtagálláshoz képest,
  • a szőr csekélyebb rövidsége a kívánthoz képest, ha a zászlók jól láthatók
  • fehér folt a mellkason és a lábon.
  • Némileg rövidebb farok.
  • Nyúl-láb és más kisebb testi hibák.

Komoly hibák:

  • Az orr túl hosszú vagy hegyes,
  • túl magasan tűzött, és a fejtől elálló fülek (nem simul eléggé a pofára),
  • harapófogó harapás;
  • nyerges hát,
  • farok oldalirányú görbítése,
  • laza (limfatikus) szervezet és más súlyos testi hibák

Kizáró hibák:

  • agresszív, vagy túlságosan félénk viselkedés
  • a premoláris fogak hiánya.
  • feltűnő aránytalanság a test hossza és magassága között;
  • elégtelen marmagasság;
  • 7 cm-nél rövidebb szőrzet;
  • Kiterjedt fehér jegyek (pöttyözöttség), csíkozottság
  • látható nyálkahártyák és szemek pigment hiánya
  • erős tehénállás vagy tehén-térdhajlás
  • előre-, vagy hátraharapás
  • születéstől rövid farok, vagy farok hiánya
  • erősen nyerges hát
  • némi elkorcsosult jellemvonás (degenerálódás jelei);
  • degenerálódás jelei
  • Kan kutyáknál mindkét herének a herezacskóban kell lenni.

SARPLANINAC színváltozatai – Népi elnevezések

Murdz –  ez a vasszürke színezet, a világos szürkétől a sötét szürkéig.  Ehhez lehet sötét maszk, de lehet világos is, ha esetleg világosabb, mint a kutya színe, ezt népi elnevezéssel kontramaszknak hívják.  A szürkének különböző árnyalatai lehetnek, pl. acél szürke, búza szürke, zöld. A lábak minden esetben világosak. A legkedveltebb színváltozat, különösen hazánkban.  

 Karabas – Ezek a kutyák Kangal színezetéhez hasonló világos, búzasárga színűek.  ”Karabas ” szín a török szóból ”fekete fejet ” jelent, így a kutyának fekete – sötét színezetű maszkja kell, hogy legyen . De ma már általában mindegyik sárga kutyát akár van maszkja vagy nincs, már mind Karabasnak nevezik.

 Merdzan – Tiszta fehér vagy nagyon világos kutyák, ami előfordul a halvány sárgától a hófehérig,  maszkkal vagy maszk nélkül. Merdzan ugyanúgy török szóból ered, amit gyöngyöt jelent.

  Tigrasti /Tigris csíkos/ – egy alap színű amelyiken csíkok látszanak, lábak piszkosak vagy erősen látszódnak a csíkok, a fej főleg sötétebb (sötétebb maszk). A standard ezt a színt nem fogadja el.

  Medovan – Érdekes színezet több színárnyalattal előfordul barnától a teljesen halvány, vöröses barnáig.

  Zelenduh – ez a színezet már nemigen fordul elő, egyszínű szürke kutyák voltak, nem voltak halvány színátmenetek sem a kutyában, teljesen egyszínű szürke szín volt.  Azért is kapta ezt a nevet mert szellemre emlékeztetett (duh-szelem) .

  Zlatan – ugyanúgy, mint a Zelenduh már eltűnt ez a színváltozat is.  Aranysárga, vagy réz-sárga színű kutyák voltak maszk nélkül. 

  Sari – vöröses színváltozat, nagyon kevés egyed van már ebből is, ritka szín.

 

A fajta használhatósága – Főbb tulajdonságai

A Sarplaninac genetikai központja a Sar hegység és környékén található, ahol tradicionálisan pásztorkodással foglakoztak vagy még ma is foglalkoznak. A Sarplaninac funkciója és feladata az volt, hogy megvédje a nyájat a nagytestű ragadozóktól, a farkastól és a medvéktől. Feltételezik, hogy a Balkánra sok pásztor érkezett Kis-Ázsiából és a Kaukázusból, így a magukkal hozott kutyáknak szerepe volt a Sarplaninac kialakulásában. A pásztorok a nyári időszakban felmentek a hegyi legelőkre, kihajtották a nyájat és a nyáj nagyságátol függően 5–20 kutyát vittek magukkal. Bár manapság kezd visszaszorulni juhtartás, de a mai napig vannak kutyák, akik eredeti szerepkörükben dolgoznak nyájak mellett. Legnehezebb ellenfelük a farkas. A farkasok nagyon intelligens ragagozók, különböző stratégiákkal próbálnak túljárni a kutyák eszén, hogy zsákmányhoz jussanak. Sok esetben igyekeznek elcsalni a pásztorkutyákat a nyáj mellől, így a farkasok másik része a védelem nélkül maradt nyájra támadhat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mindig legyenek olyan kutyák, akik nem távolodnak el a nyáj mellől, és ha kell riadóztatják az éppen farkast üldöző társaikat vagy a pásztort, hogy veszélyben a nyáj. Sok legendát mesélnek a Sarplaninacról, amik egy része megtörtént, hiszen nagyon nehéz munkát végeznek ezek a kutyák mind fizikálisan, mind mentálisan, kitéve az időjárás viszontagságainak,  kevés élelem mellett, de akkor is rendíthetetlenül végzik a munkájukat. Az ilyen körülmények között dolgozó Sarplaninacok egy nagyon erős és kíméletlen természetes szelekciónak voltak és vannak kitéve, csak a legrátermettebbek maradhatnak életben.

1926–ban Ljubljanában mutatták be az első Sarplaninacot.  A jugoszláv hadseregbe szükség volt munkakutyákra, és 1928 óta folyamatosan használnak Sarplaninacokat a hadseregben. A Sarplaninac egyik a legidősebb regisztrált fajta, 1939-ben regisztrálta az FCI Illír pásztorkutya néven 041 szám allat. 1957 megváltoztatták a nevét, ma a hivatalos neve: Jugoslovenski  Ovcarski pas- Sarplaninac. Nálunk használatos neve még a “Sárhegyi” és a “Jugoszláv farkasölő”.

A Sarplaninac hadseregben végzett munkája révén népszerű lett hazájában, különösen büszkék voltak a fajtára, mint nemzeti kincsre. Sok évig  tilos is volt külföldre eladni Sarplaninacot. Külföldi kiállításon először 1970-ben mutattak be Sárhegyit. A katonaság manapság is sok kiállításon tart Sarplaninac bemutatót, hogy megmutassák a fajta milyen sokoldalú. Bár hozzá kell tenni, hogy mivel a Sarplaninac pásztorkutya, ezért nem tipikus munkakutya, speciális kiképzést igényel.

A Sárhegyi ahhoz, hogy ellássa eredeti feladatát és sikeresen felvegye a harcot a nagyragadozókkal nagyon intelligens kutyává alakult. Szükséges tulajdonság az önállóság, hiszen a kutyák nem várhatnak legtöbbször a parancsra, és elengedhetetlen a falkatársakkal való tökéletes kommunikáció, hogy másodpercek alatt megszervezzék a védelmet. Az emberek keményfejűnek nevezik a legtöbb pásztorkutyát, ami abból a szempontból igaz, hogy nem igényli minden esetben az gazdája irányítását, hajlamos az önállóságra. Ezek a kutyák emellett nagyon családszeretőek és hűségesek, az idegenekkel szemben bizalmatlanok és általában kiváló területőrzők.  A család állataival és a gyerekekkel türelmesek, szívesen kísérgetik őket. Manapság a Sarplaninac tartási körülményei megváltoznak, és a szabad élet, meg a ragadozók elleni harc helyett a gazdái udvarát, értékeit, esetleg jóval kevesebb állatát őrzi, de ezt is ugyanazzal az elhivatottsággal.  Jellemző rá, hogy felméri a különböző helyzeteket, mielőtt bevetné a fizikai erejét és a fogait, előtte figyelmeztet. Domináns és erős kutya, de mindig használja az eszét, és ok nélkül sosem agresszív. Következetes és erős kezű nevelést igényel, de jó gazda kezében megbízható és odaadó kutya, akinek legfőbb vágya, hogy minden helyzetben védelmezhesse gazdáját és annak családját.

A tartása nem igényel sok gondot, megfelelő nagyságú terület és mozgás biztosítása a legfontosabb számára. Mindenféle időjárási körülmények között jól érzi magát, főleg a hideg nem okoz számára semmilyen problémát. Szőre nem igényel különösebb gondozást, öntisztuló. Erős fizikumú, jó állóképességgel rendelkező kutyák, betegségekre nem hajlamosak, legtöbbször beavatkozás  segítség nélkül szaporodnak.   

Ezen ellenállóképességüket, erős fizikumukat és teherbíró idegrendszerüket a több ezer éves természetes szelekció alakította ilyen tökéletesre. De sajnos a mai modern világban nagyon nehéz megőrizni a kutyák eredeti jó tulajdonságait, mivel az ember biztonságos védelme alatt nincsenek olyan szintű kemény szelekciónak kitéve a kutyák, mint eredeti környezetükben. Éppen ezért különösen fontos a tenyészegyedek megfelelő kiválasztása, és ehhez egy sokrétű tesztelési módszer kidolgozása, ami ha nem is tud olyan mélységű képet adni a kutyák a genetikai adottságairól, mint a hegyekben nyáj mellett, azért legtöbb szempontból felméri a kutya képességeit. A cél, hogy napjainkban is csak a legrátermettebb Sarplaninacok kerüljenek tenyésztésbe, ezzel segítve a sok jó tulajdonságának fennmaradását.