– Avagy egyesek miért akarják megváltoztatni a fajtát? –
Ha valaki felfigyel erre a pásztorkutya fajtára, és erősödik benne a gondolat, hogy ilyen kutyát szeretne ő is, akkor azt legtöbbször a Sarplaninacról szóló leírások, történetek, legendák váltják ki, ritkábban a saját élmények. Ezekben a leírásokban gyakran olvasunk a Sarplaninac különleges képességeiről, a bátorságáról, a családdal szembeni odaadásáról, kivételes fizikai adottságairól, szívósságáról, ami a nyáj melletti munka során kialakult a természetes szelekció hatására. Ez egy idillikus kép a szemünk előtt, de menjünk csak tovább…. ahhoz, hogy egy pásztorkutya életben maradjon eredeti feladatkörében, ki kell vívnia a helyét a falkában, ami időnként konfliktusok árán érhető el, nagy területet kell bejárnia, viszont ehhez elég kevés táplálékot kap, így sok esetben alultáplált, sovány, a ragadozók elleni harcok időnként véresek, a sebeit sok esetben nem kezelik, és maguktól kell begyógyulniuk. Igazi kemény élet ez, amihez a Sarplaninacnak is meg kellett edződnie, és ez vezetett ahhoz, hogy a fajtaleírásokban ezt a kemény, bátor, dolgozó kutyát írják le.
Csakhogy, a 21. századi civilizált /sok esetben elpuhult/ ember gyakran nem tud mit kezdeni egy igazi, kemény pásztorkutyával. A szelekció nélküli tenyésztés és kifejezetten öncélú, anyagi célú szaporítás negatív hatásait már többször kiemeltük. Az állomány folyamatosan romlik, egyre kevesebb Sarplaninacra illik rá a hajdani leírás. Mind az anatómiai, mind a viselkedési hiányosságok rögzülnek, a standard szerint nézve ezeknek a kutyáknak súlyos és tenyésztésből kizáró hibái vannak, mégis tenyésztenek velük.
Emellett megindult egy másik folyamat azok kedvéért, akik nem tudják határozott neveléssel kezelni a cuki gombócból kifejlődő felnőtt pásztorkutyájukat, akiben még mindig maradt némi hozott ösztön, mely szerint önfejű és szívesen eldönti mit akar tenni, ha a gazda nincs a helyzet magaslatán. A tenyésztők egy része ugyanis elfelejti elmondani, hogy ez a kutya nem való mindenkinek! Ha csak szép, nagy szőrű kerti díszt vagy könnyen kezelhető, játékos kutyapajtást szeretnének, akkor másik fajtát kellene választaniuk! Van sok fajta a nagytestűek között is, akik ideális családi kutyák, nem igényelnek annyi odafigyelést és kezdő kutyatartók is elboldogulnak velük. De sajnos megfigyelhető napjainkban, hogy bizonyos tenyésztők inkább próbálják megváltoztatni a fajtát és azokat a tulajdonságait, képességeit, melyek sok száz év alatt alakultak ki. Ezeket igyekeznek kiszelektálni vagy pedig elnyomni, ha egyik sem megy, akkor ajánlanak egy jó kiképzőt, aki kineveli a kutyából a nem kívánt viselkedést. Miről is van szó. Az ő elmondásuk szerint az agresszióról. Ha kicsit is ismerjük a fajtát, akkor tudjuk, hogy a Sarplaninac alapvetően nem agresszív vagy könnyen támadó fajta, viszont csak úgy lehet eredményes pásztorkutya ha keménységgel, azaz agresszivitást mutató viselkedéssel reagál bizonyos helyzetekben. Az őrző munkához ez elengedhetetlen, a ragadozók elleni harchoz meg pláne. De hozzá kell tenni, hogy minden eredményességük, jó tulajdonságuk és megbízhatóságuk az idegrendszer stabilitásából fakad. A stabil kutya alapvetően nem fél, magabiztos, minden közegben feltalálja magát, sőt jól tudja érezni magát, és csakis abban az esetben támad ha oka van rá, azaz támadás éri őt, a családtagjait vagy a rá bízott területet. Akkor is előtte általában figyelmeztet testtartással, morgással, ugatással, és csak végső esetben harap. Ez a stabilitás sajnos manapság nagyon kevés kutyára jellemző, mert a tenyésztésben nem szelektálnak eme legfontosabb tulajdonságra! A bátorságot összekeverik a félelmi agresszióval, nem látják, hogy a kutya alapvetően a bizonytalanságát próbálja leplezni akár a túlzott barátságos viselkedéssel, akár a gyakori kitámadással. Ez utóbbi sajnos nagyon sok problémát okoz pláne olyan gazda kezében, aki nincs felkészülve, hogyan kell helyesen reagálni egy ilyen szituációban. Mivel egyre több a gyenge idegrendszerű kutya, így egyes tenyésztők inkább arra törekednek, hogy kiirtsanak minden agresszív megmozdulást a Sarplaninacból. Játékos, szelíd, kanapén szívesen pózoló kutyát akarnak gyártani, akiket bátran el tudnak adni a kezdő, de elegendő pénzzel rendelkező gazdiknak. Ezzel azonban nagy mértékben rontják a fajtát! A Sarplaninacot nem kell megváltoztatni, akinek nem tetszenek az eredeti ösztönei és tulajdonságai, az elég sok fajtából tud választani! Aki nem képes eléggé határozottan és következetesen nevelni egy nagytestű kutyát, az NE VEGYEN SARPLANINACOT!
A Sarplaninacnak van egy nagyon jó standardja, mely leírja hogyan kell kinéznie és viselkednie egy jó kutyának. Ez a kutya megbízható, munkaképes, felveszi a ragadozókkal a harcot mind a mai napig! Sokan keresik pont emiatt a képességei miatt, és ez lehet a fajta mentőkötele a mai modern világban. Viszont ehhez ragaszkodnunk kell az eredeti tulajdonságokhoz, és aszerint kell szelektálnunk, tenyésztenünk, és a gyenge idegrendszerű egyedeket kell kiszűrnünk! A pásztorkutyák világában a helyesen értelmezett és működő agressziónak helye és feladata van, így látja el az őrző munkát. A kanapén vagy a kert közepén ücsörögni nem a Sarplaninacnak való feladat… ennél egy igazi Sarplaninac sokkal többet tud, és ezt kell megőriznünk!
Nagy Tímea és Polgár Adrijana
