EDS – Európa Kiállítás más szemmel

A decemberben Budapesten megrendezett Európa Kiállításról szeretnék megosztani pár gondolatot a fajtakedvelőkkel a Sarplaninac bírálatok kapcsán. Mint tudjuk, 22 Sarplaninac volt nevezve a kiállításra, ez európai viszonylatban elég kevés, és ami még szomorúbb, hogy nagyon kevés hazai tenyésztő vagy tulajdonos hozott kutyát az EDS-re. Szerintem ha itthon rendeznek ilyen neves kiállítást, akár Világkiállítást, vagy Európa Kiállítást, Specijalkát, akkor igenis nevezni kell a Sarposoknak minél több kutyát, kihasználva, hogy ilyen közel van. Nem szeretem ha azzal a kifogással jönnek az emberek, hogy úgyis megvan előre ki fog győzni. Ez lehet, hogy így történik, de ha az embernek van jó kutyája akkor nem szégyen megjelenni vele, érdemes megmutatni még ha nem is győz. További kifogás szokott lenni, hogy túl nagy a zsúfoltság, a zaj, a kutya nem szereti a csarnokot. Ez azt mutatja, hogy ha a kutya nem bírja a csarnokot, akkor gyenge az idegrendszere. Mert gondoljuk csak végig, hogy van olyan kutya, aki elsőre is bírja ezt a közeget, és természetesen viselkedik, akkor ez hogyan lehetséges? Egy tudatos tenyésztő úgy fogja fel, hogy ez egy teszt a kutyának, és igenis szeretné látni, hogy mennyit bír a kutyája. Ha összeomlik, akkor gyenge a kutya, és nem kell vele tenyészteni, maradjon kedvenc inkább.

Lássuk magát a kiállítást, erről szeretnék beszélni. Sajnos személyesen nem lehettem ott a távolság miatt, de online végignéztem a bírálatot. Hol is kezdjem a dolgokat… a bíróknál. Sajnos a mai bírók többsége nem a fajtákat bírálja. Nem a kutyát nézik, egyáltalán nem szigorúak a hibákat illetően, hanem arra törekednek, hogy mindenki meg legyen elégedve a végén. Elmondom röviden, ez hogy is működik. Egyes bíróknak az a célja, hogy minden hétvégén bíráljanak, sűrűn hívják őket, meglegyen belőle a havi jövedelem. De kevés szervezőnek felel meg ha a bíró igazságos, azaz SZIGORÚ. Mert ha tényleg odafigyelve, a fajta standardja szerint bírál, akkor a résztvevők nincsenek megelégedve, és legközelebb nem neveznek rá. Ez pedig a szervezőknek nem jó, mert kevés nevező lesz a kiállításra. Szóval aki sűrűn akar bírálni az inkább szépen osztogatja a titulusokat mindenféle ”sánta, vak, farok nélküli” kutyának, főleg ha épp egy ismert tenyésztő kutyája. Így nincs kritika, nincs hangoskodás, mindenki boldog, a résztvevő, a szervező és a bíró is népszerű lesz. Így működik a legtöbb kiállítás manapság. De hol vannak a fajta érdekei? Sehol. Persze meg lehetne ezt állítani, és kivívni, hogy igenis a fajta legyen az első helyen. De a felvázolt helyzet az sajnos adott. És én azt láttam, ez a séma zajlott le a 2021-es Európa Kiállításon ami a Sarplaninac bírálatot illeti.

A bíró elosztotta a címeket az egyik és a másik ismertebb tenyésztő között, egy horvát ismerősnek is ajándékozott egy keveset, és így mindenki boldog. Aki ”kisebb ember” volt a nevezők között, vagy nem olyan hangoskodó fajta, azzal nem is foglalkozott, akármilyen kutyát vezetett is fel, hisz az nem fontos. Mondok pár konkrét példát erre.

A fiatal kanoknál szerintem egyik sem volt jó, a kutyáknál rossz szögelléseket, rossz kilépéseket láttam, volt amelyik sántított. Miért kellett ott egyáltalán kiadni a titulust? Ja, mert köztük volt egy ”fontos” tenyésztő. A nyílt osztályos kanoknál a legrosszabb kutya győzött, hogy annak a tenyésztőnek is befogjuk a száját. Félős kutya rossz szögellés, rossz mozgás, gyenge fej, behúzott farok. A kifogásokkal itt is biztos jöhettek a gazdák, hogy először van a kutya csarnokban. NEM! Ez egy tipikus gyenge idegrendszer. Ne felejtsük el azt sem, hogy nyílt osztályról, azaz felnőtt kutyákról van szó. Egy másik nyílt osztályos kan felemelt farokkal büszkén közlekedett, pedig ő is először volt csarnokban. Ne magyarázzuk a dolgokat! Legyünk reálisak, hogy jó vagy nem jó!

Így aztán a címek kiosztogatása után jött a fajtagyőztes /BOB/ kiválasztása. Hát a bíró gondban is volt a heterogén összeállítást látva, hisz nem a fajtát nézte, csak a híreseknek nyomta a címeket. Az összevetéskor volt a körben sánta, félős, nyílt szögellésű, szűk állású, túlméretezett, mindenféle. De mivel a BIS körbe kell beküldenie az egyik kutyát, és ott látszik a bíró munkája, azért a győztesnek hasonlítania kell a Sarplaninacra. Nem tudott mást tenni, a nyílt osztályos szukának adta a győzelmet, aki összességében elég komplett volt. Véleményem szerint is szép szuka, nincs vele semmi gond, de elég kis méretű és vékony csontú. Közben volt ott másik kutya, aki szintén méltón képviselte volna a fajtát, és lehetett volna fajtagyőztes, csak a felvezetője ”anonim” személy, és csak harmadik lett az osztályában, mert senki nem szólt a bírónak, hogy figyeljen arra a kutyára. Sajnos ez a bírálat manapság. Nem csak a nagy kiállításokon, hanem már a kisebbeken is így működik.

Továbbra is azt mondom, hogy ezt meg lehet állítani, sőt biztos vagyok benne. Kellene egy csapat, aki jár kiállításra több kutyával, és ha kell akkor a véleményüknek is hangot adnak. Ha lenne egy közösség, akkor lehetne változtatni a dolgokon. Persze itt egyértelmű, hogy nem a győzelem lenne a cél, hanem a reális bírálat kiharcolása. De máshogy nem lehet elérni, csak ha megy az ember, ott van, nem hagyja annyiban. A fotelből nagyon könnyű okoskodni, hogy már előre meg volt beszélve a győztes, de ez nem elég. És elsősorban azért kellene összefogni és harcolni, mert a fajta szenvedi meg legjobban ezt a folyamatot. Nem engedhetjük, hogy gyenge kutyákat mutassanak be Sarplaninacként! Az ilyen rossz mozgású, félős, hibákkal teli kutyák egyszerűen nem tudják reprezentálni a fajtát! A Sarplaninac nem ilyen!

Tudom, sokan megköveznek ezután a cikk után, pedig nekem nem célom, hogy ellenségeket szerezzek, csak annyi, hogy  ráébresszem az embereket, hogy nyitott szemmel járjanak! Igenis lássák, hogy melyik kutya a jó és melyik nem az.

Én most elsősorban nem a felvezetett kutyákat akartam ezzel kritizálni, hanem a bírálat színvonalát. Aki ott kutyát vezetett fel, az felvállalta, hogy megmutatja milyen kutyája van, ezzel nincs is semmi gond. De jó lenne ha reálisan látnánk a kutyák minőségét, elsősorban ez a bíró feladata lenne! Mert a jó tenyésztő látja a saját kutyájának a hibáit, ha valaki erre rámutat, akkor nem dühöng, elfogadja. De mikor ennyire nem számít a kutyák minősége, csak a címek osztogatása az már komoly felháborodásra ad okot. Viszont akkor is ott kell lenni, és nem szabad emiatt távol maradni, hisz akkor nem is fog semmi változni. Sarposok, fogjatok össze, és vigyétek a kutyáitokat minél több kiállításra, mutassátok meg őket! Gyakoroljatok nyomást a bírókra, mondjatok nemet erre a bírói magatartásra, és keressétek azokat, akik reálisan bírálnak! Csak így fog bármi megváltozni.

Polgár Adrijana