Hírek

Gondolatok a Sarplaninac Tábor kapcsán

2022.10.2

Elkészült az idei Sarplaninac Táborról a videó összefoglaló, és ehhez kapcsolódóan osztanék meg pár gondolatot a fajtakedvelőkkel.
Sok-sok év kutyázás és a Sarplaninac utáni több ezer km utazás után rájöttem valamire. A Sarplaninac karakterét nem olyan könnyű megítélni, mint más fajták esetében, könnyen lehet becsapós első ránézésre. Mondok is rögtön egy példát. Látunk egy kutyát az udvarban, aki támad, őrjöng az idegenre, aztán a gazdája kihozza a ház elé az utcára, és ott már behúzza a farkát. Vagy másik eset, mikor a kerítésen kívülről nézzük a kutyát, az ugat keményen ránk, aztán felpattan a fényképezőgép vakuja, és a kutya elszökik, elfut messzire. Sokszor igazából nem az van a kutyában, amit elsőre mutat. És ilyenkor jön rögtön a gond, hogy a tulajok gyorsan kimagyarázzák az ilyen eseteket. Gyakran megesik az is, hogy egy kutyáról sok jót mesélnek, dicsérik, hogy milyen kiváló kutya, minden szőrszála pont a helyén van, nagyon jól viselkedik. Aztán jön egy szitu, hogy a kiállításon a tömegben a kutya félősen viselkedik, behúzza a farkát. Ezt látva a gazda nem fogadja el amit lát, elkezdi mentegetni, mert nem akarja magát meghazudtolni, elkezd mesélni mindenféle okokat, kimagyarázza a kutyát, pl. “most épp meleg van”, “pont most ébredt fel a kutya”, “nem látott még ilyet, nincs szokva a tömeghez”, ilyesmiket. Nekem mindez nem tetszik. Gondolkozzunk egyszerű, paraszti ésszel: a farkas megvárja, hogy a Sarplaninac megszokja őt? A betörő megvárja, hogy a kutya lásson ilyet? Szerintem a kutyának az adott pillanatban megfelelően kell viselkednie, gyorsan fel kell találnia magát, és döntést hozni. Sok kutya egy pici nyomás alatt elveszlik, elég egy városi séta, a tömegben sok kutya ideges lesz és zavart. Nekem mindez nem normális, ez nem a fajtához illő viselkedés, és az ilyen egyedek nem valók a tenyésztésbe.
Ezek a megfigyelések indították el a Tábor gondolatát, hogy kellene egy rendezvény a fajtának, ahol teszteléssel próbáljuk leolvasni a kutyák ösztöneit szakmai szemmel. És 6 éve minden nyáron megszervezzük a Sarplaninac Tábort, ahova várunk minden itthoni Sarplaninacot. Nem az a cél, hogy leszégyenítsük, rossz színben tüntessük fel a kutyákat, mint ahogy páran gondolják. Az a cél, hogy meglássuk milyen az állomány Magyarországon, és a tulajdonosok tudjanak tervezni a  kutyáikkal mennyire állja meg a helyét a fajtájában. Sok gazda nem meri felvállalni a táboros tesztelést, pedig az nem egy megterhelő dolog a kutyáknak. Talán azért nem meri, mert nem hisz a kutyájában, vagy azért mert nagyon jól tudja, milyen a kutyája, és nem akarja, hogy szégyenbe hozza. És megint ide lyukadunk ki, hogy nem az a cél, hogy bárkit kellemetlen helyzetbe hozzunk, hanem hogy meglássuk a dolgokat, mennyit tudnak a kutyák. A Tábort úgy kell elképzelni, hogy egy egész napot töltünk együtt a kutyákkal, és látunk a sajátunkon kívül még sok más Sarplaninacot is. A bírálat és a tesztek nem várnak el túl sokat a kutyáktól, de az ösztönteszteknél kell némi nyomást tenni a kutyákra, hogy kihúzzuk a reakcióját, meglássuk melyik pillanatban hogy reagál. A hétvége során szoktak lenni előadások, vetítések, beszélgetések, hogy tanuljunk, fejlődjünk, minél többet megtudjunk a fajtáról, és a fajta helyzetéről. Azt szeretnénk, ha minél több Sarplaninacot elhoznának a Táborba, hogy lássuk az állományt. Az eszmecserékből, szakmai beszélgetésekből is sokat tudunk tanulni egymástól. Annak is örülünk ha a résztvevőktől kapunk visszajelzést, a kritika is jó, hisz abból tanulunk, fejlődünk, mint szervezők. Szeretnénk minden évben jobbra és jobbra fejleszteni a Tábort és a teszteket, hogy minél jobban illeszkedjen a fajtához. A legfontosabb, amit soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a Sarplaninac egy stabil, kemény kutya, azt szeretnénk ha minél több ilyen lenne, aki bírja a nyomást, és jól reagál a dolgokra. A nem stabil, félős kutyákkal pedig egy felelős tenyésztő nem szabad tenyésszen, be kell lássa milyen a kutya, és erős önkritikával kell döntést hozzon. A gyenge kutyák gyenge utódokat hoznak, akik még gyengébben viselkednek, ilyen az öröklés folyamata. A másik fontos dolog, hogy nem létezik “túl kemény” kutya. Viszont van “idegbeteg” kutya, aki erős gondokat tud okozni a családon belül vagy kívül. Az sem lehet cél, hogy a Sarplaninacból cuki, aranyos családbarát, túl kedveskedő, haverkodós karakterű kutyát csináljunk, arra ott vannak más fajták. Fogadjuk el, hogy a jó Sarplaninacnak stabil, kemény karaktere kell legyen. Az ilyen kutya nem “túl kemény”, és akinek mégis az, ott a tulaj a túl gyenge. Ő inkább jobb ha másik fajtában kezd gondolkozni, aki jobban passzol hozzá. Ne alakítsuk át a Sarplaninacot, hiszen neki megvan a saját csodálatos karaktere, és ezt becsüljük meg, tartsuk meg. A Tábort azért szervezzük, hogy ezt a gyönyörű karaktert láthassuk, ápoljuk, őrizzük meg ilyennek.

Polgár Adrijana