Hivatalos nevén: Yugoslovenski ovčarski pas – Šarplaninac, egy régi pásztorkutya fajta, amely a hegyekben alakult ki sok-sok év alatt. Professzor Pavlovic felfigyelt ezekre a különleges pásztorkutyákra, tanulmányozni kezdte őket, majd megírta a standardot, mert látta, hogy egységes fajtát alkot az állomány. Később használni kezdték őket a jugoszláv katonaságban is, és megkezdték a tudatos tenyésztésüket, ahol szigorú szelekciót végeztek. Így lett a fajta ismert a világ számára, és így tudtad meg Te is, hogy létezik ez a fajta. Tehát még véletlenül sem szabad azt mondani, hogy a standard felesleges hülyeség, nincs rá szükség. Nagyon is szükséges, és annak köszönhető a fajta megléte, fennmaradása. De valójában sokan nem ismerik a fajtát mind a mai napig, ami nem is baj. Aki viszont szeretné jobban megismerni, annak az alábbi sorokat ajánlom, melyek az évek alatt, főként saját tapasztalataim alapján gyűltek össze.
A Sarplaninac egy még úgymond “természetes fajta”, nem kell segítség például a szaporodásuk körül, azaz a fedeztetésnél, a fialàsnál… hopp, nos lehet, hogy most sokan meglepődnek, de miért is kellene? Hisz a szaporodás egy természetes folyamat, vagyis az kellene, hogy legyen, beavatkozás nélkül kellene működnie. De sajnos a mai világban sok fajtát az emberi kéz elrontott, a folyamatokba beleavatkozott, enélkül a segítség nélkül viszont sok kutya nem tud manapság szaporodni és nem maradnának élve!!!! Ez a szörnyű! És miért is jó ez?
A Sarplaninac szerencsére még nem ennyire elrontott fajta, de valahol a távoli jövőben az látszik, mintha indulna efelé. Ezért is fontos megőrizni a jó karaktert, az állomány testi és pszichés egészségét.
Alapvetően a Sárhegyi “igénytelen” fajta, ami azt jelenti, hogy nem igényel különleges törődést, könnyű a tartása. A szőrét például könnyű rendben tartani, csak időnként néha át kell fésülni, vedléskor kicsit sűrűbben, ennyi az egész. Aki szeretné, néha meg tudja fürdetni, de alapvetően egy standardba illő kutyának (ideális szőrminőségnél) öntisztuló a szőre. Nagyon tiszta kutya, nem fekszik bele az ürülékbe, vizeletbe, sőt, kijelöli a helyet az udvarban ahol elvégzi a dolgát. Nem kér sok figyelmet, foglalkozást, neki elég, ha csak ott van a közelben a gazdájával.
A lányom Sarplaninacok mellett nőtt fel. Egyszer sem volt gond a kutya és a gyerek között. Persze fontos dolog, hogy megtanítsuk a gyereket, hogy kell viselkedni a kutyával, nem húzzuk, cibáljuk, nem birkózunk a kutyával.
