Az előző részben a csontozatról és a fejről volt szó, most a folytatásban a Sarplaninac anatómiájájáról szeretnék beszélni, mert ez különösen fontos téma. A kutya karaktere a másik nagyon fontos tényező, de legyünk őszinték, a jó karakter miatt nem lehet mindent feladni. Egy jó Sarplaninacnak rendelkeznie kell megfelelő anatómiával, küllemmel és karakterrel is. Ezek elég magas elvárások persze, és sokan azt mondják, hogy túl szigorú vagyok, de muszáj tartani a szintet ahhoz, hogy a jövőben is legyenek jó Sarplaninacok. Különben az állomány leromlik, ahogy erre már volt példa.
Lássuk tovább az anatómiát. A Sarplaninacnak a többi pásztorkutyától jól elhatárolható külleme van, erős csontozattal és büszke kiállással. A fejről írtam az első részben, ezután nézzük a többi testrészt, következik a nyak. A nyak közepesen hosszú, erős, a sűrű szőrtől rövidebbnek tűnik, erősen össze van kötve a lapockával. A bőr rásimul a nyakra, nem szabad, hogy lógjon rajta, vagyis úgy tűnjön, tokája van a kutyának. A nyakon hosszabb a szőr, mely sörényt alkot, ez védő funkciót is ellát, különösen a harcok során. A hát egyenes, erős, széles, hiba mind a púpos, mind a beesett, nyerges hát. Néha találkozunk megtört, esetleg lejtős háttal, vagy túl magas farral, ezek sem elfogadhatóak. A Sarplaninacnak mindig hosszabb a törzse, mint amekkora a marmagassága. Kanoknál ez az arány 8-10 %, míg szukáknál 10-12%, a törzs fekvő téglalap alakú. Így az arányaiban hosszú törzs miatt a hátgerincnek egyenesnek és erősnek kell lennie, különben megváltozik az egész anatómia, jönnek a mozgáshibák, amik gátolják a kutyát a munkavégzésben. A rövidebb törzs szintén hiba, és ez is kihat a mozgásra.
A kutya marmagasságának 45%-a törzs, azaz a mellkas, és 55%-nak kell lennie a lábaknak. A mellkasnak le kell érnie a könyökig, követelmény a mély mellkas. A mellkas körméret nagyjából 20%-al haladja meg a marmagasság értékét. Kicsivel lehet több, de sokkal nem haladhatja meg ezt az értéket. A előmellnek, ahol a mellizom található, szélesnek kell lennie, persze nem annyira, mint pl. egy bulldognak, de ha szemből nézzük a kutyák, akkor az előmellnek szélesebbnek kell lennie, mint a kutya hátsó része, vagyis a medencéje. Ha fejletlen az előmell, akkor megváltozik az anatómia, nehezül a mozgás, csavarodik a mancs. A Sarplaninac könyöke hozzásimul a testhez, azaz a mellkashoz. A könyöktől a mancsig a láb hossza a marmagasság 55%-a, tehát arányaiban a láb adja a marmagasság nagyobbik részét. A kiálló könyök nagy hiba, ”O lábat” eredményez, és nagyban rontja a mozgást. Az ”O láb” hordó formára emlékeztet, viszont amikor a kutya lába X-re hasonlít, tehát középen szűk és kifelé szélesedik azt ”franciás lábnak” nevezzük. A hiányos mellek esetén gyakran előfordulnak ezek a rossz lábállások. Olyat is lehet látni, amikor a mellső lábak nagyon közel vannak, szinte összeérnek, ez is rossz mozgást eredményez. Elölről nézve a kutya lábai egyenesek, erősek, nem szabad, hogy bármilyen törés, vagy görbület legyen bennük. A mellső lábak hátsó részén hosszabb, zászlós szőr található.
Magas far, nyílt szögellés, nyílt csánk
„O lábak”
Nyerges hát, magas far, puha mancsok
„Franciás láb”
A karcsont és singcsont által bezárt szög /a kutya könyökénél/ fontos a megfelelő mozgáshoz. Ideális esetben ez a szög 145 fok (a lenti ábrán az alsó szög mutatja), de sajnos előfordul, hogy ennél nyíltabb vagy zártabb ez a szög, ami negatívan hat a kutya mozgására. A csontvégek ebben az esetben nem jól illeszkednek az ízületi vápába, dörzsölődhetnek, és gyorsabban kopnak, súlyosabb esetben fájdalmat is okozhatnak a kutyának. Szabad szemmel általában nem állapítható meg ez az elváltozás, ezért van szükség a könyök röntgenezésére, ami kimutatja, hogy illeszkednek a csontok az ízületnél. Minden standardtól való súlyosabb eltérés egészségügyi gondokat okoz a kutyának.
A Sarplaninacnak kanál alakú mancsa van, a karmok és a talp sötét, majdnem fekete színű. A mancsok egyenesen állnak, nem fordulnak kifelé vagy befelé, az ujjak erősen és szorosan egymás mellett vannak. Ha az ujjak puhák az azt eredményezi, hogy a mancs megereszkedik, így a kutya nem a talpán áll. Ez szintén súlyos mozgásproblémát okoz. A mancsoknál a túl kerek vagy túl hosszú, úgynevezett ”nyúlmancs” szintén más fajtával való keveredést jelez.
Visszakanyarodok a csontozat kérdésére. Ha túl vastag csontozatú a kutya, akkor általában több rajta a bőr, a hús, és lazább a felépítés, hisz nehéz megtartani a nagyobb tömeget. A végtagok mutatják, hogy nem elég erősen vannak rögzítve a testrészek. Általában nem elég erős az előmell, így a könyök kifordul, a súly a mancsokra nehezedik, ami szintén kicsavarodik. Minden testrész össze van kötve, vagyis egy végtag probléma általában több más hibából eredeztethető. A túl nehéz csontú kutyáknál ez hatványozottan megfigyelhető. Ezért nagyon fontos, hogy a Sarplaninac erős, izmos, feszes felépítésű legyen, a végtagjainál meglegyenek a megfelelő szögek, arányok és ízületek. A has felfelé húzott, ha oldalról nézzük finoman emelkedik, a bőr rásimul, és nem lóghat rajta. A hátgerinc a farokban végződik, és leér a csánkig. A farok a tövénél vastag, és fokozatosan vékonyodik a farok végéig. A farok dúsan fedett szőrrel, ami az alsó részén zászlót alkot. A kutya izgalmi állapotban a hátvonal felé emeli a farkát sarló alakban. A magasabban vagy alacsonyabban tűzött, a csavart farok és az oldalra görbülő farok mind hiba. De a legnagyobb hiba a faroktartásban, mikor a kutya a lába közé húzza egészen a hasáig a félelemtől. És ez sokkal nagyobb probléma, mint a fent felsorolt hibák. Ezt a bírálatok során kiemelten kellene figyelniük a bíróknak.
Álló helyzetben a hátsó lábak szélesebben, egymástól távolabb vannak mint az elsők. Itt is nagyon fontosak a lábak szögei. A combcsont és a lábszárcsont által bezárt szögnek (a térd hátsó részénél) 125 foknak kell lennie, míg a csánknál 130 fokot kell bezárnia a lábszáraknak. Ez adja a megfelelő hátsó szögellést. A nyíltabb vagy zártabb szögellés nagy probléma, az ízületek jobban meg vannak terhelve ebben az esetben, itt is jöhetnek a súrlódások, kopások. Hátulról nézve a lábak párhuzamosak, egyenesek, nem érnek össze, és nem teszi a kutya szorosan egymás mellé. A mancsok nem fordulnak sem kifelé, sem befelé. Amikor a kutya csánkjai szinte összeérnek és a mancsai kifelé fordulnak, azt ”tehénállásnak” nevezzük. A nyílt szögellésű, szinte egyenes lábakat ”karólábnak” hívjuk, szintén hiba a túl hosszú vagy túl rövid csánk rész. Ahogy már említettem a Sarplaninac szélesen áll meg, erős tolóerő van a hátsó lábakban, ami a küzdelem során nagyon fontos. Az ízületeknek is erősnek kell lenniük, különösen fontos, hogy a csípőízületnél a combcsont feje jól illeszkedjen a vápába. A csípőízületi diszplázia előfordul a Sarplaninacnál is, amikor az illeszkedés nem megfelelő. Ezért fontos ennek az ízületnek is a szűrése és nyomon követése. A comb erős, jól izmolt. Hosszú szőr védi a lábak hátsó részét, úgy mondjuk, hogy ”gatyája” van. A mancsok ugyanúgy, mint az elsők, kanál alakúak zárt ujjakkal.
Nyílt első és hátsó szögellés, „karólábak”
Puha mancsok, a legrosszabb faroktartás
Rövid lábak
Talajon szűk állás
Összességében az egész kutya teste izmos, feszes, szikár. Ha elindul, lépései hosszúak és ruganyosak. Soha nem szabad, hogy ”puha” mozgása legyen, hogy szétesve mozogjon. Előfordul olyan kutya, aminek a hátán mozog a bőr jobbra-balra, ezek egyáltalán nem jellemzőek egy igazi Sarplaninacra. Ő egy szikár, kemény kutya, büszke tartással, magasra emelt fejjel. Esetleg ha a juhokkal együtt mozog a kutya, akkor vesz fel más tempót, olyankor lassabban mozog, kevésbé húzza ki magát.
Én nagyon szeretném ha a leírtakat a tenyésztők is figyelembe vennék, mikor almot akarnak lehozni. Hisz az ő céljuk is az kell, hogy legyen, hogy egészséges, jó mozgású, igazi kemény Sarplaninac kiskutyák szülessenek náluk. Oda kell figyelni milyenek a tenyészteni kívánt kutyák, és be kell látni a kutyák hibáját. A karakter mellett az anatómia is nagyon fontos, amiből persze következik milyen lesz a kutya mozgása, az egészsége na és persze a munkaképessége. Tudjuk persze, hogy nincs tökéletes kutya. Ahogy Pavlovic Professzor mondta, ha mégis születik egy tökéletes Sarplaninac, akkor lehet szigorítani a standardot. Itt sajnos még nem tartunk. De ne legyünk olyan szerelemesek a kutyáinkba, hogy elnézzük a hibáikat. Legyünk reálisak, és ha sok vagy súlyos hibája van a kutyánknak, akkor ne tenyésszünk vele! Próbáljuk megtalálni az egyensúlyt, egy jó Sarplaninacnak fontos mind a karakter, mind a küllem, mind az anatómia!
Nem engedhetünk ebből, hisz a fajta jó tulajdonságait és értékeit meg kell őriznünk a következő generációkban is!
Polgár Adrijana
FCI küllembíró
