Mindig figyelemmel kísérem, hogy milyen kutyákat, írásokat, hozzászólásokat tesznek fel a Sarplaninac tulajok az internetre. Úgy vettem észre, hogy sokan nem értik a Sarplaninac fajta lényegét, nincsenek tisztában ennek a kutyának az alapvető tulajdonságaival, hátterével, történetével. Vagy egyszerűen nem is láttak még igazán jó Sarplaninacot.
Én nem szeretnék senkit megbántani, de szeretném elmondani, és megosztani Önökkel mindazt a tapasztalatot, sok éves megfigyelést, amit összegyűjtöttem a Sarplaninac fajtával kapcsolatban.
Az egyik fontos dologra a kutyák származásának megnevezése körül figyeltem fel. Ha egy kutyát az adott anyaország déli részéről hoznak, akár egy pásztortól vagy manapság már az sem fontos kitől, akkor “izvorni” azaz “forrás” származásúnak mondják. Ha északibb területről és városiasabb környezetből jön a kutya, ahol pl. udvaron vagy kennelben tartják őket, akkor már azt mondják “urbán” származású. Ez a megkülönböztetés helytelen, és erről Pavlovic professzor is beszélt.
Mindegy hol tartják a kutyákat, ha megfelel a fajta leírásának az mind Sarplaninac. Az ország déli részén sem minden kutya nyáj mellett dolgozik, sokat tartják ott is megkötve, kennelben, és van köztük bőven olyan, aki még életében nem látott birkát. A pásztorkodás módja is nagyon megváltozott ezekben a modern időkben. A pásztor nincs kint állandóan a nyájjal, munkahelye van, autóval jár, mobiltelefont használ. Mind a juhok tartása, mind a kutyáké változott az évek során. A juhokat is máshogyan etetik, koncentráltabb takarmányt kapnak, kisebb területen legeltetik, rendszeresen oltják őket. A kutyákat ugyanígy legtöbben már táppal etetik, oltják a fertőző betegségek ellen, nem kell kísérjék a nyájat nagy távolságokra, kevesebbet kell ragadozókkal küzdeniük.
Éppen ezért nagyon megkérdőjelezhető az az elvárás, mikor egy kezdő falusi állattartó beszerez pár pásztorkutyát, például Sarplaninacot, és elvárja tőlük, hogy a régi szokások szerint sovány étrenden, savón és kásán nőjjön meg az a kutya. Persze vannak, akik most is tesznek fel olyan videókat, hogy a kutyák sorban egymás mellett a vályúból esznek, de ez csak a “színház” része, a kutyák mást is kapnak enni. A mai körülmények között már csökken mind a növényi, mind az állati alapanyagok tápanyagtartalma. Ezt az emberi tápláléknál ugyanúgy tapasztaljuk, tehát irreális az az elvárás, hogy a mai korban is éljenek meg a kutyák olyan étrenden, mint régen. Elmúltak azok az idők.
Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy nem csak a nyáj mellett dolgozhat egy Sarplaninac. Manapság sokszor átalakul a munkaköre, őrzi az udvart, a házat, a telket, a raktárt, a családot, az egyéb háziállatokat.
De akárhová is kerül a kutya az alapvető elvárás, hogy őrizzen.
Érdekes kérdés ezek után, ha egy hegyről hozunk kutyát és városias közegben nő fel akkor az izvorninak vagy urbánnak számít? Esetleg ha az Északi-sarkon született egy kutya, akkor az “északi izvorni” lesz? Ezek egyáltalán nem típusok, és ez alapján nem is szabad megkülönböztetni a kutyákat. Esetleg népi elnevezésnek lehet értelmezni, hogy ha egy kutyára azt mondják “izvorni”, akkor délről származik, de nincs ilyen típus! Ha egy kutyafajtában már megjelenik több típus, az a fajta szétesik. Ez a felosztás nem jó, és nem is létezik, hiába emlegetik sokan a különféle Sarplaninac típusokat. Az az igazság, hogy van standardba illő kutya, azaz jó Sarplaninac, vagy nem standarba illő kutya, esetleg átmenet a kettő között, még mondhatjuk, hogy Sarplaninac, de van több hibája. A standardról is szeretnék pár szót ejteni, és ezt nem győzöm elégszer elmondani, hogy a jelenleg is érvényben levő Sarplaninac standard egy nagyon jó leírás a fajtáról, érthető, egyértelmű, egyike a legjobban kidolgozott standardoknak, ami Pavlovic professzornak köszönhető. Ezért is kellene ez alapján tenyészteni a fajtát! Mi volna akkor, ha mindenki saját kedve és ízlése alapján tenyésztene? Akkor a kutyák nagyon hamar nem is hasonlítanának egymásra, és hamarosan nem is tartozhatnának egy fajtába. Ez semmiképp nem követendő, sőt nagyon káros!! Ezért kellene értelmezni és tisztában lenni mit ír le a standard. Persze kisebb különbségek lehetnek a kutyák között tájegység, népszokás vagy mentalitás alapján, de fontos, hogy lássuk a kutyákon amellett is, hogy egy fajtába tartoznak. Évek során például ki tud alakulni egy tenyésztőnél az ő saját vonala, amit fel lehet ismerni, de amellett fontos, hogy a főbb fajtajegyek meglegyenek.
Azt is megfigyeltem, hogy az évtizedek alatt a kutyák más szempontból is változtak. A modern életforma, a kényelem, hogy nincs fizikai háború és látszólag csökken az agresszió körülöttünk, ez elpuhulást eredményez, és sajnos ez a kutyáknál is megfigyelhető. Van egy régi felvétel, amit Pavlovic készített egy kutyáról amikor járta a vidéket és felmérte a Sarplaninac állományt. Meg is mutatjuk ezt a képet.
Ezt a kutyát csak messziről tudta lefotózni, mert a kutya őrizte a területet, támadott, és nem mert közelebb menni hozzá. A mai kutyák a nyáj mellett sokszor túl barátságosak, hízelegnek az idegennek is, meg lehet őket simogatni akár ott van a gazda, akár nincs. Hát én nem tartom ezt jónak. De láttam ilyen kedveskedő kutyákat máshol is, mikor az udvart kellett volna őrizniük. És kérdezem én, ez Sarplaninac?? Ez nagyon nem hasonlít arra, amikor Pavlovic fotózta a kutyát, és nem tudott közelebb menni. Tudom, írtam fentebb, hogy változik a világ, de azért nem szabadna megengedni, hogy ennyire elpuhuljanak a kutyák akárhonnan is származnak. A Sarplaninacot arról lehet felismerni, hogy egy stabil, kemény kutya, magabiztosan és önállóan őriz, hűséges a gazdájához, és megállít mindenféle támadót. Hát maradjon is ilyen! Sajnos egyre több gyenge kutyát látok. Talán összefüggés lehet, ahogyan az emberek gyengülnek, puhulnak a kutyáik is így változnak. De ha valakinek túl kemény a Sarplaninac akkor tartson hozzá illő kutyát! Van több, mint 300 kutyafajta, lehet válogatni. Ezért is mondom, hogy a standardhoz kell igazodnunk, aszerint kell tenyésztenünk, mert ott minden le van írva mi jellemző a fajtára.
Tervezünk túrákat a közeljövőben is, ahol tovább kutatjuk a Sarplaninacot, és be is számolunk majd ezekről az utakról. Egy Sarplaninacról szóló könyv elkészítése is szerepel a terveink között, amiben a megfigyelésekről és utakról is írunk.
A lényeg, hogy a Sarplaninac maradjon meg olyannak amilyen eddig volt, egy nagyon jó ösztönű, kemény pásztorkutyának! Ne osszuk semmilyen vélt típusokra, ne találjunk ki másmilyen kutyákat, a standardnak megfelelő kutyákat tenyésszünk!
Polgár Adrijana
