Néhány gondolat a standardról

A kutyázásban az utóbbi években kevés szó esik általában a fajták standardjáról. Még a kiállításokon is azt látjuk, hogy a bírók egy része sem tartja fontosnak. Pedig igazság szerint a kutyák tenyésztésében ez kellene, hogy a legfontosabb támpont legyen. A bíróknak az érvényben levő standard szerint kellene bírálniuk (ha nem értenek jól a fajtához, legalább illene elolvasni a standardot a bírálat előtt), ezzel sokat segítenének az állomány szelekciójában, hogy mely egyedekkel érdemes tenyészteni. A tenyésztőknek szintén szem előtt kellene tartani, hogy a következő generáció is minél inkább megközelítse a standardban leírtakat. És természetesen a munkaképesség fenntartása lenne a legfontosabb feladat, nem csak a típusos megjelenés, a korrekt felépítés hanem a karakter megőrzése is, talán ez utóbbit a legnehezebb fenntartani minden igyekezet ellenére.
Manapság ahogy látjuk, sokan a standardot úgy kezelik mint valami ősi, poros történelmi iratot, ami annak idején biztos hasznos volt, de a modern időkben nem igazán kell törődni vele. Mostanság mindenki azonnal kutyaszakértő lesz miután megvesz 1-2 Sarplaninacot, nagyon szépen szaladgál az udvaron anyuci szeme fénye, biztosan érdemes lehozni vele egy-két almot. Legalább egy kis pénz is bejön, van sok csoport a közösségi médiában, majd valaki biztos ráharap, és elviszik a kölyköket. Hogy súlyos hibái vannak a kutyának? Nem érdekes, mindenkinek nagyon tetszik az ismeretségi körben.
De azt hozzá kell tenni, hogy legalább annyira beleillenek a fajtába ezek a kutyák, mint azok, akik sok esetben a kiállításokon győznek. Mert hát a bíró ott se nézi, hogy a kutyák karaktere jó legyen, legalább futás közben emeljék a farkukat, vagy a végtagok párhuzamosak legyenek, a fej ne legyen limfatikus, és legalább a legfőbb tulajdonságok passzoljanak a standardban leírtak szerint. Mivel sokszor egy laikus is látja a súlyos hibákat a kiállításokon felvonultatott győztes kutyákon, így nem is vethetünk követ a szaporítókra, akik mindenféle tenyészszemle és törzskönyv nélkül hoznak le almokat. Az ő kutyájuk is megüti ezt a szintet, és még pénzt se kell költeni a kiállítási részvételekre és a törzskönyvezés kiadásaira. Így aztán nem csodálkozhatunk rajta, hogy az állomány rohamosan romlik. A standard pedig lassan muzeális dokumentum lesz, amire néha jó visszaemlékezni, de szép lassan a feledés homályába vész.

Győztes szuka – megfelelve a standardnak

De mégis szeretnék egy kicsit beszélni a Sarplaninac standardjáról.
Pavlovic Professzor nevét sokat emlegetjük, és nem véletlenül. Nagyon nagy tudással és tapasztalattal a háta mögött dolgozta ki és írta le a Sarplaninac standardját, ami a fajták standardjai között is az egyik legvilágosabb, legjobban összeállított fajta bemutatás. Nem csak a küllemi jegyekre szorítkozik, hanem szerepel benne a fajta munkaköréhez szükséges viselkedés, ösztönkészlet, anatómia, testarányok, mozgás, összhatás tömör bemutatása. Erre helyezi a legnagyobb hangsúlyt, és ezek után jönnek a részletesebb fajtajegyek. A legfontosabb, amit Pavlovic Professzor mindig hangsúlyozott, hogy milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy a Sarplaninac kiváló pásztorkutya legyen, mi a feltétele, hogy erős legyen, fel tudja venni a harcot a ragadozókkal, ehhez milyen végtagokkal, izmoltsággal, szögellésekkel kell rendelkeznie, hozzátéve az állóképességet, hiszen esetenként nagy távolságokat kell a kutyának minden nap megtennie. Az erős fizikum mellett mellett bátornak kell lennie, hiszen minden körülmények között meg kell védenie a rá bízott állatokat vagy területet, de szükséges az intelligencia, az óvatosság és a jó falkaösztön is, hiszen ez mind feltétele annak, hogy különböző helyzetekben helytálljon a kutya, legtöbbször a gazda utásításai nélkül, önállóan. A leírtak teljesítése nagyon összetett és nehéz feladat, a természet szelekciója nélkül még inkább nehéz megőrízni ezt a minőséget. Úgy is mondhatjuk, hogy szinte lehetetlen vállalkozás. Mégis, ha a standardhoz próbálunk igazodni, akkor van rá a legnagyobb esélyünk, hogy a fajta ne romoljon le szép szőrős „díszkutya” szintjére.
A magyar fordítás az eredeti szerb standardhoz képest tartalmaz helytelen vagy „magyartalan” kifejezéseket, olyanokat is, amikre gyakran hivatkoznak pl. a „minél nagyobb annál jobb” elv követői. Ez abból is adódhat, hogy a magyar fordítás nem az eredeti nyelvről készült. Nézzünk erre néhány példát. Íme a hivatalos standard első mondata: „A Sarplaninac egy robusztus, nagyon arányos kutya, erős csontozattal, a közepes méretnél jóval nagyobb, amit kihangsúlyoz a tömött, hosszú, inkább durva szőrzettel összekapcsolt megjelenés.” Ha viszont szó szerint és némi magyar szóhasználattal nézzük a szerb standardot, akkor így hangzik: „A Sarplaninac egy erős, feszes és harmonikus felépítésű kutya, a közepesnél nagyobb méretű, amit kihangsúlyoz a sűrű, hosszú, inkább durva szőrű megjelenése.” És így máris más az összhatás, máshogy képzeljük el a leírt kutyát. Az hogy belekerült a „robosztus” kifejezés, ezzel a sorok írója azt érezteti, hogy nagy és esetleg lomha kutyáról van szó, holott erről szó sincs. A második mondattal hasonló a helyzet. Ez a hivatalos standardból való mondat: „Szilárd lelki alkatú, kiegyensúlyozott természet, jó temperamentumú, de nem harapós, megvesztegethetetlen és ragaszkodik gazdájához.” A döcögős magyarság alapján nehezen képzeljük el mit is akar mondani. De valójában így szól helyesebben a mondat: „Kiegyensúlyozott természetű, alapvetően nyugodt, jóindulatú kutya, de emellett kemény, megvesztegethetetlen és a gazdájához nagyon ragaszkodik.” Máris tisztábban látjuk magunk előtt a kutya karakterét.
Sok vita van a Sarplaninac faroktartása kapcsán. Sokaknak nem világos melyik éles fegyverhez is kell hasonlítani az alakját. Ez a hivatalos standard szövege: „Csekély görbületben hordja, mint egy szablyát; amikor a kutya izgalomban van, az íve kihangsúlyozott és a farok felemelkedhet a hát vonala fölé.” Ez pedig a javított verzió ha szó szerint értelmezzük: „A farok szablya alakú, akcióban (izgalmi állapotban) a hátvonalnál feljebb emeli, és erősebb ívben hajlítja (sarló alak). ” A zárójeles megjegyzés a kiegészítés, hogy jobban érthető legyen. Így kapunk teljes képet, hogy mind a két fegyver alakja jellemzi a kutya faroktartását, csak az egyik nyugalmi, a másik izgalmi állapotban. És azt tegyük hozzá, hogy a farok sosem görbülhet visszafelé a kutya hasa alá. Ha felnőtt kutyánál ilyet látunk egy átlagos helyzetben, vagy akár egy kutyás eseményen, akkor az az egyed biztosan nem ajánlható tenyésztésre.
Polgár Adrijanával közösen megcsináltuk a teljes Sarplaninac standard anyanyelvről való fordítását, amit a honlapra is felteszünk a meglevő hivatalos verzó mellé. Akit érdekel a téma, az össze tudja hasonlítani miben tér el a közvetlen és egy küllembíró általi, azaz hozzáértő fordítás a hivatalos verziótól. Természetesen az FCI és a MEOESZ által elfogadott fordítás a standard jelenlegi hivatalos magyar verziója, a most közzétett fordítás annak megértését segítheti.
Sokszor hallom mikor kölyök után érdeklődnek, hogy „Nekem nem kell törzskönyv, én nem akarom kiállításra vinni a kutyát, csak jó munkakutya legyen!” Na igen. De hogy jó legyen a munkaképesség az a legnehezebb kihívás a tenyésztésben. Amelyik kutya jó munkakutya, ott összességében jó a felépítés, mozgás, és legfőképpen a karakter! És amelyik kutya ennek megfelel, azt már bátran vihetjük kutyás eseményre, akár kiállításra is megmutatni, ott sem maradunk vele szégyenben. Előfordulhat persze, hogy valami olyan hibája van, ami a tenyésztésből kizáró ok, pl foghiba, színhiba, de ha egy kutya délcegen kihúzza magát, és könnyed mozgással lépked mellettünk egy ismeretlen közegben, mi is büszkén vezetjük fel, és ezzel be tudjuk mutatni a fajta legfőbb jó tulajdonságait.

Azt kívánom a Sarplaninac fajtának, hogy legyenek jó munkakutyáink, jó ösztönű, jó fizikumú kutyák, akik helytállnak dolgozó pásztorkutyaként, akár állatok mellett, akár egy család védelmét ellátva. Ezzel jobban megközelítik a standardot, mint manapság sok hangzatos címekkel teli „győztes” kutya. Nagyon jó lenne, ha a bírók is a munkaképes kutyákat helyeznék előtérbe, vagyis ha a standard szerint bírálnának, azzal sokat tehetnének a Sarplaninac fajtáért. A túl nagy testméret, a rossz lábak, az óriási szőr, a nehézkes mozgás bizony nem előny egy dolgozó pásztorkutyánál. Vissza kellene térni nálunk is ahhoz, amit az anyaországokban már évek óta megtettek, hogy a standard szerint szelektálnak és tenyésztenek. Bizony, ezen múlik a fajta jövője, hogy meg tudjuk-e őrizni a munkaképességüket, mert arra mindig szükség lesz.

Nagy Tímea

Szentkúti Pásztor kennel

Sarplaninac standard

/az eredeti szerb standardról készült fordítás/

Általános megjelenés és jellem:

A Sarplaninac egy erős, feszes és harmonikus felépítésű kutya, a közepesnél nagyobb méretű, amit kihangsúlyoz a sűrű, hosszú, inkább durva szőrű megjelenése. Kiegyensúlyozott természetű, alapvetően nyugodt, jóindulatú kutya, de emellett kemény, megvesztegethetetlen és a gazdájához nagyon ragaszkodik.

Magasság:

Az átlagos magasság a marnál 62 cm a kanoknál és 58 cm a szukáknál. A kanok 56 cm alatt és a szukák 54 cm alatt tenyésztésre alkalmatlanok. Kívánatos a nagyobb marmagasság.

Súly:

Kanok 35-45 kg, szukák 30-40 kg.

Testhossz:

A test némileg hosszabb a mar magasságánál.

Az arány a kanoknál: 8-10% körül, szukáknál: 10-12% körül.

Fej:

Arányos a testtel. A teljes hosszméret hozzávetőleg 25 cm, ami megfelel a marmagasság 40%-ának. A koponya kissé hosszabb, mint az orr (egymáshoz viszonyított arányuk kanoknál: 58:42, szukáknál: 57:43%). Profilból nézve a homlokvonal kissé domború, az orrcsont egyenes. A fejkoponya vonala és az orrvonal párhuzamos.

A koponya:

Száraz, széles, egy jól látható barázdával. A koponyaboltozat kevésbé domború, lekerekített. A szemöldökcsont enyhén kifejezett. A nyakszirt nem kifejezett, kevésbé látható.

Stop:

Nem kifejezett.

Fang:

Rövidebb, mint a koponya, széles, fokozatosan és enyhén vékonyodik az orr felé. Az orrcsont egyenes és széles. Az alsó állkapocs oldalnézetből nézve egy ívvel kezdődik, utána eltérő egyenesben folytatódik az orrcsonthoz viszonyítva.

Orr:

Széles és feketén pigmentált.

Ajkak:

Közepesen vastagok és hozzásimulnak az állkapocshoz, a felső ajkak enyhén takarják az alsó ajkakat. A szájszél ívei zártak, nem lóghatnak.

Fog:

Ollós harapás; teljes fogazat.

Szemek:

Mandula alakúak, nem lehetnek sem kidülledőek, se mélyenülőek. Sötét vagy világos gesztenye színűek. A tekintet nyugodt, tiszta, rettenthetetlen, félelmet sosem látni benne. A szemhéj, a nyálkahártya és a látható kötőszövetek feketén pigmentáltak.

Fülek:

Az orrhegytől a szem belső sarkán keresztül futó vonalon fekszenek, vagy annál egy kissé lejjebb. V alakúak és a fejhez simulnak, rövid, tömött szőr fedi őket.

Nyak:

A felső vonala enyhén domború, vagy egyenes. A torokvonal egyenes. A nyak közepesen hosszú, de a sűrű szőrzet (gallér) miatt rövidebbnek látszik, mint valójában. Széles, mély és izmos. A fej és a test erősen kapcsolódik, vonalában nincs éles átmenet. A nyak enyhén kiemelkedik a hátvonalhoz képest. A bőr feszes, és toka (lebernyeg) nélküli. A szőrzet sűrű, hosszú és durva, a fejtől sörényt alkot, ami vizuálisan szélesíti és vastagítja a nyakat.

Test:

A felső vonal vízszintes, vagy enyhén lejtős a far felé . A hegyekben tenyésztett kutyáknál tolerálják, hogy a farfekvésük enyhén magasabb legyen, mint a mar, de ez nem kívánatos. A test teljes hossza kissé meghaladja a marmagasságot.

Mar:

Enyhén kifejezett és széles. Szilárdan kapcsolódik a nyakhoz és a vonala kevéssé észrevehető.

Hát:

Egyenes és széles, nem túl hosszú. Az ágyék rövidebb, széles és izmos.

Far:

Széles, közepes hosszúságú, lejtős és jól izmolt.

Mellkas:

Mély, az alsó vonala a könyökig ér, közepesen hosszú, enyhén ívelt bordákkal. A mellkas eleje (szügy) széles és izmos. A borda körmérete minimum 20%-kal nagyobb a mar magasságánál.

Has:

Felhúzott és erős. Az alsó vonal enyhén emelkedik a far felé haladva. Az ágyék rövid, a csípőcsont észrevehetően kiemelkedik.

Farok:

A farok hosszú és minimum a csánkig ér. A far vonala átmenet nélkül folytatódik farokban. Erős és fokozatosan vékonyodik a farok vége felé, az alsó részén hosszú szőr található, ami zászlót alkot. A farok szablya alakú, akcióban (izgalmi állapotban) a hátvonalnál feljebb emeli, és erősebb ívben hajlítja (sarló alak).

Első végtagok:

Egyenesek, korrektek, és arányosak a testtel. A könyök a teljes marmagasság körülbelül 55%-nál helyezkedik el. Az első végtagok részei igen arányosak egymáshoz és a testhez. A lapockák megfelelően hosszúak és szélesek, erősen kapcsolódnak a mellkashoz, enyhén csapottak, és 65 fokos szöget zárnak be, egy vízszintes vonalhoz képest. A felkar izmos, meredekebb, mint a lapocka, a szöge a vízszintes vonalhoz képest 55 fok. A könyök illeszkedése 145 fokos. A könyök illeszkedése széles, se ki- se be nem fordul, csak enyhén áll el a bordától. A mellső láb egyenes, hosszú, erős csontozattal és igen fejlett izomzattal, zászlós szőrzettel a hátsó oldalon. A csukló (lábtő) széles és erős, enyhén íves átmenettel. A mancsok erőteljesek, ovális (kanál) alakúak, boltíves és zárt ujjakkal. A körmök erősek, sötéten pigmentáltak. A talppárna és a talp sötéttől a fekete színig pigmentált, kemény, de ruganyos.

Hátsó végtagok:

Hátulról nézve a lábszárak egyenesek, valamennyivel szélesebb állásúak mint az első lábak. Oldalról nézve szintén látható azok egyenes szerkezete, és nagyon szabályos a szögellésük. A comb izmos, erős, kirajzolódó izomzattal, ferde állású, a vízszintes vonalhoz képest megegyezik a lapocka szögellésével. A térd szöge valamennyivel nyitottabb a lapockához képest (125 fok körül). A térd erős és széles. A lábszár meghatározott szögben áll, erős, mély izmokkal és zászlós szőrzettel. A csánk széles és eléggé nyitott (130 fok körül). A lábtő erős, meredekebb a mellső lábtőnél. A farkasköröm ritka, el kell távolítani.

Mozgás:

Lépés jármódban lépései lehetnek rövidek és látványosak, vagy hosszúak és könnyedek. Leggyakoribb jármódja a közepesen hosszú, magas lépésű ügetés. Galoppozásnál (vágta) a kutya kissé nehézkesebbnek tűnik, de ugrásai hosszúak és tértölelőek.

Bőr:

A bőr közepesen vastag, ruganyos, a test egyes részein kifejezetten feszes, és nem lehet ráncos vagy laza. A látható nyálkahártyák feketék vagy sötéten pigmentáltak.

Szőrzet:

A fej, a fülek és a lábszárak elülső oldalai rövid szőrzettel fedettek. A nyak, a test, a lábszár hátsó oldalai és a farok hosszú szőrrel borított, a szőr kissé durva és majdnem egyenes. A fedőszőrzet alatt a dús aljszőrzet rövid, sűrű, és finom szerkezetű. A marnál a szőrzet hosszúsága 10 és 12 cm között van, de 7 cm-nél rövidebb nem lehet.

Szín:

A Sarplaninac egy egyszínű kutya. Minden szín elfogadható a fehértől a sötétszürkéig, ami majdnem fekete. A kedvelt árnyalat a zöldes-szürke (vas-szürke) és a sötétszürke. Foltok és fehér mintázatok nem megengedettek. A jól pigmentált kutyákon megengedettek apró fehér foltok (fehér jegyek) a mellkason és a lábujjakon, de nem kívánatosak. A fej, a nyak és a test alapszínezete sötétebb színárnyalatú, ami fokozatosan halványul a lábak felé (halványszürke vagy sárgás). Az átmenetnek nagyon fokozatosnak kell lennie, nem lehet éles, és nem okozhat foltosnak tűnő hatást.

Súly:

Munkakondícióban a kan  35 és 45 kg között, a szuka 30 és 40 kg között van.

Hibák:

A hibákat a fenti pontok alapján kell figyelembe venni. Ezeknek a hibáknak a súlyosságát, úgy kell megállapítani, hogy annak hatása arányban legyen a kutya egészségével és jólétével.

Kisebb hibák:

• elégtelenül széles koponya,

• túl hosszú fang,

• nem eléggé fejlett állkapocs

• hiányos mellkas bőség és mélység,

• lapos vagy túl dongás bordák,

• enyhe eltérés a jó végtagálláshoz képest,

• valamennyivel rövidebb szőr a kívánatoshoz képest, ha a zászlók jól láthatók

• fehér folt a mellkason és a lábon.

• némileg rövidebb farok.

• “nyúl mancs” és más kisebb testi hibák.

Komoly hibák:

• a fang túl hosszú vagy hegyes,

• erős stop,

• túl magasan tűzött, és a fejtől elálló fülek (nem simul eléggé a fejhez),

• harapófogó harapás (tétre harapás);

• nyerges hát,

• farok oldalirányú görbítése,

• laza (limfatikus) felépítés és más súlyos testi hibák

Kizáró hibák:

• a premoláris fogak hiánya;

• feltűnő aránytalanság a test hossza és magassága között;

• elégtelen marmagasság;

• 7 cm-nél rövidebb szőrzet;

• foltosság, kiterjedt fehér jegyek, csíkozottság,

• pigmentáció hiánya a látható nyálkahártyán és a szemen,

• degeneratív elváltozás ( deformált lábak “O” és “X” ),

• születéstől rövid farok, vagy farok hiánya,

• erősen nyerges hát,

• egyéb degeneratív elváltozás,

• kan kutyáknál mindkét herének a herezacskóban kell lenni, ennek hiánya kizáró hiba.