A Sarplaninac ősi pásztorkutya, aki az ember mellett hosszú idő óta őrzi elsősorban annak haszonállatait. A természetes szelekció révén azok az egyedek maradtak meg és szaporodtak sikeresen, melyek ösztönrendszere megfelelő volt a túléléshez. Hiszen ebben a feladatkörben minden nap a túlélésért ment a küzdelem. A kutyáknak a nyájat kísérve nagy területet kellett bejárniuk, és folyamatosan ébernek kellett lenniük egy esetleg támadás esetére. Viszont éjszaka még inkább résen kellett lenniük, hiszen a ragadozók szívesen támadtak éjjel. Ráadásul főként a farkasok nagyon furmányos stratégiákkal és ügyes csellel próbálkoztak, hogy megbontsák a kutyák védelmi vonalait. Ezért a kutyáknak tökéletesre kellett fejleszteniük az egymás közötti kommunikációt, jól kellet bírniuk a fizikai terhelést, és ami ennél is fontosabb azt a pszichés nyomást, amit ragadozók jelenléte rótt rájuk sokszor minden áldott nap. Ezt végiggondolva nem csoda, ha a túrák során, mikor ellátogatunk a dolgozó pásztorkutyákhoz, akkor fáradt, sovány, sebekkel tarkított kutyákat látunk, akik a nappali viszonylagos nyugalomban pihenni próbálnak egy kicsit. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a kutyák nem is nagyon csinálnak semmit, csak a nyáj mellett elszórva fekszenek, vagy lógó fejjel ballagnak az állatok után. De ez csak a látszat, nagyon kemény, és a pásztoroknak nélkülözhetetlen munkát végeznek. Hogy sikeresen el tudják végezni az őrző feladatokat a viselkedési ösztönük is nagyon összetett képet mutat. Bár elsődleges jellemvonásuk az éberség, a bátorság, és a magabiztos fellépés, ez sohasem fordulhat vakmerőségbe, meggondolatlanságba, különben gyorsan végzetes hibát követnek el, és elpusztulnak. A feltérképezés során, mikor valami ismeretlen állat vagy személy közelít az általuk védett terület vagy haszonállat felé mindig ott kell legyen az óvatosság és némi bizalmatlanság. Nem feltétlenül szükséges vakmerően és főleg egyedül megütközni az idegennel, inkább érdemes kifürkészni annak szándékát és harcmodorát. A Sarplaninacnak más hasonló pásztorkutya fajtához képest alacsonyabb az ingerküszöbe, tovább elemzi a helyzeteket és hajlamos előbb figyelmeztetni, csak végső esetben támad tettlegesen. Ezért is vált be jobban családoknál és sűrűn lakott emberi közegben. Így az sem elvárás a fajtát illetően, hogy gondolkodás nélkül másodpercek alatt támadjon, és stabilan, nagy erővel fogjon, hiszen ha így tettek volna a felmenői, akkor azonnal súlyos sebet kaptak volna a ragadozóktól. Nem szabad elfelejteni, hogy a Sárhegyinek nála nagyobb és jóval erősebb ellenféllel kellett felvennie a harcot, ez csakis akkor sikerülhetett, ha összedolgozott a többi falkatárssal, és elkerülte a végzetes harapásokat. Így a fajta alapvető harcmodora az, hogy harapás után legtöbbször hátraugrik, és nem várja meg a másik válaszreakcióját. De hangsúlyozni kell, hogy ez az ismeretlen vagy kívülről jövő, veszélyesnek tűnő támadásokra érvényes, egymás között test a test ellen küzdelmet alkalmazzák. Bár ott is fontos a sérülékeny testrészek megóvása, mint pl. a láb, ágyék, és az a kutya sérül meg kevésbé egy összecsapásban, aki hatékonyan távol tartja a másikat az érzékeny testrészektől.
Az óvatosság kérdése nagyon nehezen behatárolható, hiszen nem mehet át bizonytalanságba vagy félelembe, ami már súlyos hibának számít a fajtánál, és az ilyen egyedeket semmiképp nem érdemes továbbtenyészteni. A másik nehézség az egyedek viselkedési ösztöneinek megállapításakor, hogy a pásztorkutyák későn érnek, tehát 2-3 évesek is lesznek, mire az alapvető helyzetekre olyan módon reagálnak, amit elvárunk egy jó pásztorkutyától. A hegyekben dolgozó falkákban nagy szerepe van tanulási folyamatoknak, és a fiatal kutyának sokáig hátul kell maradnia, hogy tanuljon a felnőttektől. Nem jó, hogy ha túl korán kakaskodik és belemegy olyan meggondolatlan szituációkba, amiben megsérülhet, vagy könnyen el is pusztulhat. Falkán belül a fiatal kannak nem szabad túl korán kihívnia a falkavezért, hiszen ott szintén nagy a sérülésveszély, és egy tapasztalatlan virgonc ifjú nem tudja sikerrel vezetni a falkát a ragadozók ellen. Sok oka van, hogy a természet így rendezte el, a pásztorkutyák későn érnek be. A mai ember viszont hamar szeretne látni látványos, bravúros megnyilvánulásokat, hogy büszkélkedhessen a kutyája bátorságával. Sajnos ez a jelenség a Sarplaninac alapösztönei ellen dolgozik. Mert a túl erős agressziót mutató, alacsony ingerküszöbű kutyák nem jól reprezentálják a fajtát. Természetesen a másik véglet sem kívánatos, miszerint hogy a kutya minél kevésbé legyen agresszív, igaz, így könnyebben idomul a mai városi életformához, lehet vinni óvatosság nélkül más kutyák, emberek közé, és a tapasztalatlan gazdának se kell félni, hogy a kutyája bármilyen esetben agresszivitást mutat. Viszont az ilyen egyedek a tenyésztés során egyre jobban kezdenek emlékeztetni egy labradorra viselkedés szempontjából. Mindkét végletben elvész az pásztorkutyákra jellemző nagyon összetett és bonyolult viselkedési forma, azok az ösztönök, amik alapvetően meghatározzák a Sarplaninac lényét. Sem a túlzott agresszió, sem a túl óvatosság (félénkség), sem pedig a túlzott barátságos viselkedés nem kívánatos a Sárhegyinél. Alapvető elvárás a stabil idegrendszer, a nyugodt, magabiztos viselkedés, ami megfigyelhető kell legyen minden, a kutya számára új szituációban is. Bírnia kell a pszichés terhelést akkor is, ha új közegbe, ismeretlen helyzetbe kerül, és egy egészséges védőösztönnel kell rendelkeznie, mellyel a területét és családját megvédi. Hiszen ez az alapvető funkciója ma is.
Ennek a mai korban való tesztelése nem egyszerű feladat. De pár éve a Táborban ezzel kísérletezünk, szeretnénk ennek módszerét minél jobban kidolgozni.
Sarplaninacok munkájuk során nagy „nyomásnak” voltak kitéve a birkák mellett, ami alakította a karakterüket. Sajnos a pásztorkodás lassan egyre jobban háttérben szorul, a legtöbb kutya manapság nem nyájak mellett dolgozik. Így tehát a Sarplaninacnak a pásztor élet helyett marad az házőrzés, a telekőrzés vagy épp családi kutyának tartják. A modern életben is helyt kell állnia, és a modern világ „nyomását” is el kell viselje, fel kell találja magát benne. Tehát nyugodtan lehet elvárás, hogy stabilan, kiegyensúlyozottan viselkedjen a kutya kiállításon, az állatorvosnál, vagy épp a játszótéren. Mindezt a stabil idegrendszerű kutya meg tudja csinálni ugyanúgy, mint ahogy a pásztorok mellett is az ilyen kutya maradt meg. Olyan szülőktől, amik félelmet mutatnak nem is szabad venni kiskutyát, mert tény, hogy a viselkedés legtöbb esetben öröklődik, és az egyik legsúlyosabb „probléma” a tenyésztésben, mert nem lehet javítani.
Az új gazdik, akik nem olyan tapasztaltak a fajtát illetően, több mindenre kell odafigyelniük kiskutya vásárláskor, különösen a viselkedésre. A hazavitt kiskutyát érdemes reálisan megfigyelni, nézni a reakcióit a különböző szituációkban. Ha a kutya nem megfelelően viselkedik, fél, vagy túl agresszív, azt érdemes tényszerűen, reálisan kezelni, és nem mentegetni a kutyát, kifogást találni éppen miért nem reagált jól. A viselkedést nem szabad túlfilozofálni, hiszen a pásztorok sem tették. De nekik sokat besegített a természetes szelekció, az élet keménysége. A modern világban ez hiányzik, így nekünk kell szigorúnak lennünk, és kiszelektálni a tenyésztésből a gyenge egyedeket. És hozzá kell tenni, hogy egy „félős kutya” igazi időzített bomba, hisz soha nem tudjuk felmérni, hogy adott pillanatban mit fog csinálni, és a legtöbb ilyen kutya gyorsan, gyakran meggondolatlanul reagál. Egy családnak az ilyen kutya gondot okozhat, nem vihető idegen helyre, nem lehet vele felszabadultan foglalkozni, és ha visszagondolunk, a pásztoroknál sem maradt meg az ilyen kutya. A túl „pörgős” gyorsan agresszívvé váló kutya sem kívánatos, hisz váratlan helyzetben kezelhetetlen, nem elég, hogy a gazdinak egyfolytában gondot okoz az állandó kitámadásokkal, nem kevés fizikai erő is kell hozzá. Egy stabil kutya ideális területőrző, kísérőkutya, családtag, az ilyen kutyából könnyen lehet „faragni” azt, amit a gazda szeretne, hiszen könnyen alkalmazkodik a különböző helyzetekhez. Természetesen az önállóságát, sőt sokszor önfejűségét megtartva, mivel a Sarplaninac kifejezetten szeret egyedül dönteni, és megállapítani azt mikor van szükség valakinek védelemre.
Polgár Adrijana – Nagy Tímea
