Hírek

Sarplaninac kerül a házhoz – Kölykökkel kapcsolatos fontos tudnivalók II. rész

2020.07.24

Ígéretünkhöz híven folytatjuk a cikkünket a kiskutyákkal kapcsolatos tudnivalók témájában. Az első részben a kiskutya ellátása, etetése, és a hazaérkezés utáni teendőkről volt szó, most pedig a nevelés témakörét járjuk körül.

Ahogy mondani szokták, a kiskutya nevelése a hazaérkezéskor azonnal megkezdődik. Bár látszólag nem teszünk semmi különöset, a kiskutyával való foglalkozás minden percében „neveljük” a kölyköt, azaz megmutatjuk számára az otthoni rendet és határokat szabunk számára. Ahhoz, hogy egy Sarplaninac kölyköt minél kisebb nehézségekkel és minél hatékonyabban neveljünk, meg kell ismerkednünk a pásztorkutyák ösztönös viselkedésével. A dolgozó kutyák tulajdonságait sok éves természetes szelekció alakította ki, a nyáj mellett a túlélésért és a rájuk bízott nyáj védelméért harcoltak. Ennek során alakultak ki és rögzültek az ösztöneik, amik a viselkedést is meghatározzák. A Sarplaninac alapvetően magabiztos, bátor és meglehetősen önálló kutya. A munkája során általában nem várt a gazdája, azaz a pásztor utasításaira, hanem azonnal és önállóan cselekedett, ha támadás érte a nyájat. A pásztor persze felülírhatta a kutyák döntéseit, ha arra volt szükség. A másik fontos tulajdonság, hogy a kutyák legtöbbször falkában éltek és dolgoztak. A Sárhegyinek kifinomult kommunikációs készsége van, aminek segítségével  a falkával hatékonyan együttműködött. Egyetlen pillanat alatt összerendeződtek, és egységesen támadtak, mindenki tudta a maga feladatát. Mindezeket érdemes észben tartanunk.

A legfontosabb, amit a kiskutyának első perctől kezdve tudnia és éreznie kell, hogy mi szabjuk meg számára a szabályokat, amit kérünk tőle, azt neki meg kell tennie. A családban betöltött helyét, a rangsort kell tudatosítanunk vele mielőbb. Ez egy 2-3 hónapos kölyöknél leginkább szoktatásban és gyengéd terelgetésben nyilvánul meg, legjobb ha főként pozitív megerősítéssel rögzítjük benne a szabályokat. Megmutatjuk neki hová mehet, és hová nem. Az etetésnél jó, ha megtanítjuk, hogy addig nem nyúlhat az ételhez, amíg nem adunk rá engedélyt. Minden szabályt, amit szeretnénk ha a jövőben a kutya betartana, azt következetesen mindig be kell vele tartatni. Ha kivételeket teszünk, mert ellágyulunk a cuki kis pofijától, akkor bizony később is előszeretettel fogja feszegetni a határokat, megkérdőjelezi a szabályokat, hisz korábban is elérte csellel amit akar.

Ha biztosítunk számára elegendő játékot, akkor kertünkben is kevesebb kárt fog tenni a fiatal kutya, jó elfoglaltságot jelent neki amikor nem vagyunk ott vele. A játékok nyugodtan lehetnek nagyon egyszerűek és olcsóak, több vastag faág vagy fadarab, erős szövésű rongy vagy zsák, teniszlabda, de a legtöbb kölyök kifejezetten szereti az üres pet palackos üveget is. Ha másik kutya mellé érkezik a kölyök, akkor remélhetőleg sokat fognak együtt játszani, és a felnőtt kutya az új családtag nevelésébe is besegít majd. A Sarplaninac főleg fiatal korban szereti a sok mozgást és a játékot, de nem igényli a napi több órás foglalkozást, akkor a legboldogabb ha ott lehet mellettünk, kísérhet bennünket, vigyázhat ránk.

Egy pásztorkutya neveléséhez nem elég a dédelgetés és szeretgetés, hiszen nagy, erős kutya válik belőle, akivel ha ki szeretnénk mozdulni az udvarról, vagy megbízhatóan kezünkben szeretnénk tartani az irányítást bármilyen helyzetben, akkor szükséges a szigor, a határozottság, és hogy tudatosítsuk benne kölyökkorától, mi felette állunk, mi mondjuk meg neki mit tehet és mit nem. Ha következetesen tudatosítjuk benne kicsi korától ezt, akkor felnőttként már könnyű dolgunk lesz. Bár a kutyakiképzők gyakran problémásnak, vagy nehéz esetnek vélik a pásztorkutyákat, de ha ismerjük a fajta viselkedésösztöneit, akkor nem ördöngősség a nevelése.

Nagyon fontos szabály, hogy amit szeretnénk, hogy a kutya felnőttként is tudjon, azt el kell kezdeni kölyökkorban megtanítani. Ilyen például a pórázon való vezetés, az autóban való utazás, a vendégekkel való viselkedés, a bezárás elviselése, a fésülés, vagy bármi, amit később elvárunk a kutyától. Mikor kicsi, akkor nagyon egyszerű dolgunk van, ha vonakodik valamitől, akkor nem sok erőbe telik, hogy odavigyük, és megmutassuk neki az ismeretlen helyzetet. Ha ezt elmulasztjuk, akkor birkózhatunk a 8-10 hónapos bivalyerős fiatal kutyával, akkor már sokkal nehezebb ugyanez feladat. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy a Sarplaninac pásztorkutya, nem pedig juhász vagy munkakutya. Az ő feladata, hogy kísérje és megvédje a nyájat, modern világunkban a családot. Míg a munkakutyák állandóan várják a feladatot, az utasítást a gazdájuktól, addig a pásztorkutyák szeretik eldönteni épp mihez van kedvük, épp van-e valami veszélyes helyzet, ők nem igénylik a parancsokat. Ezért is nehéz a Sarplaninaccal érvényesülni egy kutyakiképző iskolában, mert a kutya nem úgy motiválható, mint az átlagos munkakutya fajták. Persze van köztük olyan, aki jutalomfalatért szeret feladatokat végrehajtani, legalábbis ha épp kedve van hozzá. De sokan vannak köztük, akik végtelenül unják a hosszú gyakorlatozást, nem látják értelmét, és ha meg is csinálják a feladatokat, csak a gazdájuk kedvéért teszik. A zsákmányszerző ösztön a legtöbb Sarplaninacban szintén nem túl erős, így a kedvenc játék megszerzése sem lesz túl nagy hajtóerő a kutyánk számára.

Egészen más módon lehet őket motiválni, és bár néhány engedelmességi gyakorlat megtanítása hasznos, és a jutalomfalattal tudjuk rögzíteni a fontos vezényszavakat, leginkább az irántunk való tisztelet és szeretet az, ami hajtja a kutyát, hogy nekünk örömet szerezzen. A fejlett kommunikációs képességük révén nagyon jól érzékelik a gazdájuk hangulatát, és szoros kapcsolat esetén összehangoltan tudnak együttműködni a gazdájukkal valamint egymással is. Szokták mondani rájuk, hogy „nehézfejűek”, makacsok, van aki odáig megy, hogy nehezen képezhetőnek gondolja őket. Az önállóság, és öntörvényűség igaz, határozott gazdát igényelnek, de a legtöbb pásztorkutya nagyon is intelligens. A munkájuk során az önálló döntésekhez jó megfigyelés, bátorság, összehangolt kommunikáció, problémamegoldás szükséges. Ezek helyes használatával nem csak, hogy életben tudtak maradni és fel tudták venni a harcot az elképesztően eszes farkasokkal szemben, jó esetben a rájuk bízott nyájat is meg tudták védeni. Ezek után megérthetjük, hogy az  „ül-marad-fekszik” végtelen számú variációja miért olyan unalmas és értelmetlen számukra. De ez nem butaságból, vagy „nehézfejűségből” fakad, épp ellenkezőleg. Ha mindezzel tisztában vagyunk, akkor az elvárásainkat a kutya képességeihez tudjuk igazítani, és nem éljük meg kudarcként a kutyaiskolát. Ami elsősorban a szocializáció szempontjából kifejezett hasznos.

A másik fontos dolog a kölyök nevelés során, amivel mindenképpen találkozni fogunk, hogy ha adott esetben a kiskutya túllép bizonyos határt, akkor meg kell büntetnünk. Összességében el lehet mondani, hogy a kölyökkor a tanulás időszaka, és ez is hozzátartozik a kiskutya tapasztalatszerzéséhez. Nem kell sajnálni a kutyát, a rangsor rögzítése az egyik legfontosabb dolog a kölyök nevelésekor. Például a sokszor tapasztalt harapdálást, csipkedést akkor is érdemes azonnal büntetni ha csak játékból teszi. Érdemes a büntetéskor is a kutyák egymás közötti viselkedéséből kiindulni. Mit tesz a felnőtt kutya ha elveti a sulykot a kölyök játék közben? Odacsap. Nem harapja meg komolyan, de a fogával megcsapja, közben rámorog, ha kell, akkor megugrasztja, azaz elzavarja a kölyköt. Ha pedig nagy galádságot követ el, akkor erélyesebb a büntetés, leszorítja a földre, és úgy tartja egy darabig pár pofon kíséretében. Ha a kölyök megadóan viselkedik, akkor hamar elereszti, és általában a kiskutya tanul ebből.

Ugyanezt kell alkalmazni, erélyesen rászólni, odacsapni és elzavarni. Ha kell, akkor bezárni a helyére, azaz elzárni a falkától, hogy érezze a büntetés súlyát. A Sarplaninac fajtához kell egy bizonyos keménység, hogy a kutya tisztelje a gazdát, és tudja mi történik ha átlépi a határt. De ha ezt kicsi korban megtapasztalja, akkor felnőttként már nem lesz különösebb gondunk a kutyával. Emellett persze a szeretet kifejezése, a jutalmazás is nagyon fontos, de sajnos nem lehet kizárólag ezekkel rendre tanítani egy kölyök Sarplaninacot.

A nevelés másik fontos része a szocializáció. Nagyon sokat tesz hozzá az ember ahhoz, hogy a kutyája kiegyensúlyozott legyen, ha kiskorában elviszi sétálni, idegen helyekre, ahol találkozik idegen emberekkel, különféle állatokkal, más kutyákkal. Megtanul helyesen reagálni az ilyen helyzetekre, és biztonsággal kimozdulhatunk a kutyával később is. Sokat megmutat a kutya idegrendszeréről, kommunikációs képességeiről, bátorságáról ha kivisszük a biztonságot jelentő otthoni közegéből. Minden ilyen kirándulás egy megmérettetés a kutyának, ami bizonyos fokú stresszt jelent számára. Ha ezt képes jól elviselni, és néhány alkalom után magabiztossá válik az ismeretlen helyzetekben is, akkor terhelhető az idegrendszere, de ehhez persze hozzátartozik az is, hogy megismertessük a számára ismeretlen szituációkkal. A kettő együtt fogja azt biztosítani, hogy bátran vihetjük magunkkal a kutyánkat, mindenütt feltalálja magát, és vigyáz ránk. Egy ilyen Sarplaninaccal mindig öröm végigsétálni az utcán, és nyugodtan mehetünk kutyás közegbe is. A minden nyáron megrendezésre kerülő Sarplaninac Tábor is ideális kutyás esemény, így várjuk a Sárhegyiseket idén augusztusban, természetesen kutyáikkal együtt.