Hírek

Macedón körút 2018.

2020.02.23

Macedón út – 1. nap

Hosszú előkészületek után sikerült megszervezni egy újabb utat Macedóniába, a terv az volt, hogy minél több Sarplaninacot lássunk, főként eredeti funkciójukat betöltve, nyájak mellett. A négy fős csapattal november 1-én indultunk el Magyarországról, a résztvevő tagok: Csapó Zsolt, Téttry Attila, Antal Anett és Nagy Tímea. Skopjéban csatlakozott hozzánk Polgár Adrijana és Máté Áron, így 6 fős csapattal indultunk a körútra. Útközben Szerbiában megálltunk Dejan Lukicnál, ahol amellett, hogy megnéztük a kutyákat, egy ígéretes alomból választottunk két szukát, amit hazafelé menet vettünk fel. Skopjéban már várt

bennünket Marijan Ker Dimovski, aki Angel Mihajlovskival a helyi vezetőnk volt a 4 nap alatt, és összeállította a túrát. Csütörtök este egy nagyon hangulatos étteremben kóstoltuk meg a helyi különlegességeket, közben Marijannal beszélgettünk természetesen a Sarplaninacról, és a fajta helyzetéről. A szállásunk az óvárosban, a vár mellett volt, kis festői macskaköves utcáról nyílt.

Pénteken Skopje környékét térképeztük fel. Elsőként Gjorgi Nachevski kutyáit néztük meg, ahol kizárólag világos színű, kontramaszkos kutyákat láttunk. Utána a Mak Mavrovo tenyészetbe látogattunk el, és sok generációs tenyésztő munka eredményét láthattuk. Itt a kutyák kennelekben voltak, és egy jól kialakított bemutató területen lehetett megnézni őket. A házigazda elmesélte a tenyésztőmunka kezdeteit és megmutatta az elért kiállítási eredményeket. Kumanovon megnéztük Angel kutyáit, aki különösen büszke Boni nevű kanjára, ez a kutya mellesleg Csapó Zsolt Brita nevű szukájának a testvére. Kumanovon főleg területőrző kutyákat láttunk, legtöbbjük nem örült nekünk, mint idegeneknek, és komolyan próbált távoltartani bennünket. Összességében a kutyák jól tápláltak és gondozottak voltak, nem láttunk sovány kutyát. A napot Kratovon zártuk, Dejan Todorovskihoz látogattunk el. Egy rövid séta után megnéztük kint a hegyen tartott kutyáit, akik az állatokat őrizték,
majd Dejan vendégül látott bennünket vacsorára. Persze a háznál tartott kutyáit, köztük a 2-3 hónapos kölyköket is alaposan szemrevételeztük, és jó hangulatban beszélgettünk a házigazdával és kísérőinkkel.

2. nap

A Macedón körút második napján Krusevot jártuk be. Korán volt az ébresztő, és megmásztunk néhány hegyet még kávé és reggeli előtt, megcsodálva közben a napfelkeltét. A gyönyörű környezetben nagyon jól mutattak a hegyoldalon közeledő kutyák. Ezen a napon főként dolgozó kutyákat láttunk, kint szabadon a birkákat őrizve, vagy pedig házőrzőként a házak mellett. Egyik helyen két juhokat kísérő falka találkozását is láthattuk, ahogyan figyelmeztetik és méregetik egymást, kiválasztva a leggyengébb egyedet, akit alaposan megkergettek. De minimális konfliktussal “megbeszélték” hol van a határ, és ment mindenki a rá bízott nyáj után. A kutyák egy része mutatott csak agressziót a közeledésünkre, másik része elég hamar megbarátkozott velünk, és kíváncsian körbeszaglásztak. Itt a kutyák nagyon heterogén képet mutattak a legtöbb szempontból, nem láttunk egységes típust. Az utcákon is láttunk sétálgató Sarpokat, az egyiket pont az étterem előtt, ahol ebédeltünk.

Délután elindultunk vissza Skopjéba, de útba ejtettük Mavrovot, ahol egy kolostor szerzetesei tartanak Sarplaninacokat. Főként az általuk vezetett gazdaság és a haszonállatok őrzésére használják a kutyákat, de közvetlenül a kolostornál láthattuk a legmeggyőzőbb példányokat, három kifejlett kant. Sajnos közben ránk sötétedett, így a képek nem adják vissza milyen jól mutattak a kutyák, a karakterük is rendben volt. És hogy a póráz végét a szerzetesek fogták, az igencsak különleges látvány volt. A szerzetesek tervei szerint a jövőben szeretnének átgondolt tenyésztési programba kezdeni, törekedve a kutyák
jó munkaképességének megőrzésére.

Az este további részében egy másik gazdaságba is ellátogattunk, ahol főként fehér Sarpokat láttunk, szintén állatok mellett. Visszaérve Skopjéba vacsorával és jó hangulatú beszélgetéssel zártuk a napot. A helyi ételkülönlegességeket
pedig sosem hagyjuk ki.

3. nap

A harmadik, egyben utolsó napot Skopjéban kezdtük, és megnéztük Marijan Ker Dimovski két kutyáját, akik az izvorni típust képviselték, világos színnel és megfelelő felépítéssel. Majd Patishka Reka volt a következő állomás, ahol már járt a csapat az előző körút alkalmával. A gyönyörű festői környezetben található faluban jópár kutyát megnéztünk, és köztük egy igazán lenyűgöző kant is láttunk, Sarit. A gazdája egy madzagon vezetgette, de a kutya nagyon jó idegrendszerű volt, nem jelentett ránk veszélyt, még úgy sem, hogy némi hangoskodással azért kiváltottuk a kutya területvédő ösztöneit. Felsétáltunk velük a birkákhoz a hegyoldalba, ahonnan igazán mesés kilátás nyílt a völgyre. Lent a faluban több kutyát is lehoztak nekünk, hogy megnézhessük, többségük könnyed mozgású, izmos kutya volt, megfelelő karakterrel. A következő állomásunk Veles volt, ahol főként dolgozó, nyáj mellett tartott kutyákat néztünk meg. El lehet mondani, hogy küllemre nagyon sokféle kutyát láttunk, és volt köztük olyan, amin igencsak látszódtak a kemény pásztorkutya élet megpróbáltatásai, de közös jellemzőjük a szikár, izmos testfelépítés, hiszen ezáltal bírják csak a nyáj melletti munkát és a rengeteg mozgást. Volt úgy, hogy útközben is megálltunk, amikor birkákat láttunk az út közelében, és próbáltuk megkeresni a pásztort, meg a kutyákat, akik legtöbbször gyorsan előbukkantak.
A jó hangulat és a hosszas kutyákról való eszmecsere jellemezte végig az utat. Nagyon köszönjük Marijan és Angel közreműködését, akik elvezettek bennünket a kutyákhoz a három nap alatt. Sajnáltuk, hogy ilyen hamar végetért az út, és máris búcsút kellett vennünk a vendéglátóinktól és Adriéktól.
Hazafelé menet megálltunk és rövid látogatást tettünk a Bjelica tenyészetben, majd pedig Dekinél felvettük a két kölyök szukát, persze közben szemügyre vettük Deki többi kutyáját is. Egy Oszkár nevű fiatal kan is nagyon megtetszett nekünk, aki nem kis meglepetésre 2 héttel később szintén Magyarországra került.