Hírek

Sarplaninac tenyésztés – Belevágjunk, vagy ne?

2022.09.16

Abban az időben, amikor a Sarplaninacok még főként nyájakat őriztek, ragadozókkal küzdöttek nap, mint nap, akkoriban nem igényelt olyan nagy odafigyelést a kutyák tenyésztése. A legerősebb, legjobb pszichés és fizikai adottságokkal rendelkező egyedek maradtak csak fenn és szaporodtak. A természet kiselejtezte a gyengéket kíméletlenül. Egy-egy alomban megszületett kölykök közül csak néhány érte meg a felnőtt kort, és ott is folyamatos veszélyeknek és terhelésnek voltak kitéve. A megszületett kutyák nagy része egyáltalán nem szaporodott. Így volt biztosítva évszázadokon át, hogy a kutyák megőrizték képességeiket és jó tulajdonságaikat, amikre ma is vágyakozunk, de egyre kevesebb kutyában fedezzük fel. Ha körülnézünk, akkor a mai modern korban teljesen máshogy történik mind a kutyatartás, mind a tenyésztés. A természettől elzárt udvarokban, kennelekben a kutyák képességei nincsenek folyamatosan megméretve. Többségüknek szép, kényelmes életük van, kevés veszélyes helyzettel. Ha egy kis szerencséjük van, akkor nagyobb területet őrizhetnek, esetleg némi haszonállat is kerül melléjük az udvarra. Az ilyen kutya  gazdája nagyon elégedett, milyen szép és okos kutyája van, és hirtelen ötlettől vezérelve szerez valahonnan egy másik Sarplaninacot. Milyen jó lesz, ha születnek majd kölykök, el lehet adni őket. Azt viszont nem veszi számításba, hogy meg kellene győződni róla, ez a két példány rendelkezik-e annyi jó tulajdonsággal, megfelel-e a fajta elvárásainak annyira, hogy tenyésztésbe kerüljön! Mert kimarad a természetes szelekció! A két kutya biztonságban felnő, de ez egy udvarban nem túl nagy teljesítmény.

Egy felelősen gondolkodó gazdának viszont eszébe jut, hogy meg kellene mutatni a kutyákat hozzáértő embernek. És ha fogja a kutyákat, elviszi kiállításra, tenyészszemlére, esetleg a fajta részére szervezett találkozóra, akkor máris sokat megtud arról, hogy a kutyák hogy teljesítenek. Egy ilyen kirándulás elég sok stresszt okoz a kutyának, új hely, új kutyák, új emberek, a sok várakozás, ráadásul a póráz által korlátozva van, elég nagy megmérettetés nekik. Amelyik kutya ilyenkor is nyugodt, magabiztos, azaz bírja az idegrendszere a terhelést, az már nagyon jó visszajelzés számunkra. A bíró vagy hozzáértő ember véleményt mond a kutya külleméről, anatómiájáról, mozgásáról. Érdemes meghallgatni esetleg több véleményt is. A viselkedés tesztek további információval szolgálhatnak, hogy egyes helyzetekben hogy reagál a kutya, rendelkezik-e a megfelelő ösztönökkel. És ezután kerülhet sor arra, hogy egyáltalán felmerüljön a tenyésztés gondolata! De mielőtt belevágnánk azért érdemes végiggondolni, hogy tényleg akarjuk-e. Van egy sor olyan feladat, amit meg kell tennünk ha almot tervezünk. Egy tenyésztő minden esetben ad törzskönyvet /származási lapot/ a kiskutyák mellé, hiszen ezzel igazolja, hogy a kölykök és a felmenők fajtatiszták, emellett milyen vérvonalból származnak. De sok más tennivaló is akad, nézzük ezeket sorban. 
1. Megfelelő helyről kell gondoskodnunk az anyakutya számára, elsősorban egy nagy, szigetelt elletőházról, ami szükség esetén fűthető, és lehetőleg körülötte bekerített területről. 
2. Ha megszereztük a szülőpár mindkét tagjával a “tenyészthető” minősítést, esetleg 1-2 kiállítási címet, még ki kell váltanunk az FCI-nél egy saját kennel nevet. Csak így fogjuk tudni a kiskutyákat törzskönyvezni. 
3. Fel kell készülni, hogy a kiskutyák etetése, oltása, féreghajtása pénzbe kerül, és hetekig sok munka van velük, míg új gazdákhoz kerülnek.
4. Nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy megtaláljanak bennünket azok, akik kölyköt szeretnének, tehát megfelelő helyeken hirdetnünk kell.
5. Az almot be kell jelentenünk a fajtagondozó szervezethez, és a gondosan összeállított dokumentációt be kell küldeni MEOESZ-hez, hogy kiváltsuk a törzskönyvet a kölyköknek.
6. A gazdákat el kell látnunk megfelelő információkkal, tanácsokkal a kiskutya tartásával, nevelésével kapcsolatban.

És ezek csupán a legalapvetőbb dolgok… még ettől sem válunk tenyésztővé, csak születik nálunk egy alom, és új gazdákhoz kerülnek a kiskutyák. Az igazi tenyésztő célja az, hogy megőrizze a fajta jó tulajdonságait a jövő generáció számára. A tenyészkutyákat gondosan válogatja meg, viszi őket kiállításra, kutyás rendezvényre, folyamatosan figyeli, teszteli őket. Csak olyan kutyákkal tenyészt, amik minden szempontból megállják a helyüket, és a fajtát méltón képviselik. Nem elég csak egy szempontból megfelelni, mind a küllemnek, anatómiának, mind a viselkedésnek megfelelőnek kell lenni a standard szempontjából. A hibákkal is tisztában kell lenni, és olyan párt választani, amelynél nem szerepel épp az az adott hiba. Egy igazi tenyésztőt érdekli a kölykök további sorsa, tartja azon gazdákkal a kapcsolatot, akik erre hajlandóságot mutatnak, és biztatja őket arra, hozzák el a kutyákat különféle kutyás eseményekre. Az alom egyedeit szemügyre véve fontos levonni a tanulságot, hogy a szülők mennyire válnak be tenyészkutyának. Vannak olyan kutyák, akik bár önmagukban kiválóak, de az utódaik meg sem közelítik az ő tulajdonságait, azaz nem örökíti át ezen adottságait. Az ilyen egyedeket ki kell venni a tenyésztésből, ha már több párosításban sem hozott jó utódokat. Egy jó tenyésztő folyamatosan keresi az új vérvonalakat, amivel frissíti a meglevő állományt. Ha egy újonnan hozott kutya mégsem válik be tenyésztésre, akkor nem hoz le tőle almot. Vagy keres neki megfelelő helyet másik gazdánál, vagy ha megtartja, akkor ivartalanítja, ezzel biztosítja, hogy nem születik véletlen alom sem. 

Tehát a tenyésztés az nagy elhivatottságot igényel, folyamatos munka, sokszor csalódásokkal, sok évnyi tanulással. Viszont nagy boldogság, ha jók a visszajelzések, és a kölykök többségére büszke tud lenni egy tenyésztő. Mindig születnek gyengébb kölykök, még a legeslegjobb szülőpártól is. De az a cél, hogy ezt a számot minimalizáljuk, és természetesen ezek a kutyák ne kerüljenek tenyésztésbe. Ezért van nagy felelőssége mind a tenyésztőknek, mind a bíróknak. Ha egy kutya nem elég jó, ne tenyésszünk vele, attól még kiválóan teljesíthet, mint házőrző, vagy családi kutya. De fontos lenne, hogy csak a legjobb egyedekkel tenyésszünk és ne legyen egyre rosszabb az állomány. Mert szigorú és következetes szelekció nélkül sajnos folyamatosan romlik… és egyre gyengébb kutyák születnek évről évre.
Így nagyon szépen kérünk minden Sarplaninac tulajdonost, hogy csak azért mert jó mókának hangzik, vagy mert éppen egy kis pénzt remélnek tőle ne fedeztessék a kutyájukat anélkül, hogy meggyőződnének a kutya tenyészértékéről! A törzskönyv nélküli egyszeri párosításból származó almokból sokszor kerülnek ki beteg, gyenge idegrendszerű, végtag- és mozgás problémás kutyák, amikkel az újdonsült gazdáknak rengeteg gondjuk lesz. Nap, mint nap hallunk vagy olvasunk ilyet mindenütt. Az “olcsó húsnak híg a leve” elv itt is érvényes. A törzskönyv nélküli, ismeretlen származású kölyök vásárlása igencsak nagy kockázatot jelent. Sok költséges műtét, kezelés vagy éppen  kutyaharapás a következménye, hogy spóroltunk a kiskutya árán. És legtöbbször segítséget sem kapunk az úgymond “tenyésztőtől”, hiszen ő ugyanannyira nem jártas a fajtával kapcsolatos problémákban, mint a vevő.
Aki viszont beleszeret a fajtába, és minden nehézség ellenére késztetést érez arra, hogy belevágjon a Sarplaninac tenyésztésbe, azt szeretettel várjuk a “fajta szerelmeseinek klubjába”. Egy vagy több Sarplaninac gazdájaként sok tapasztalatot tud gyűjteni, járnia kell sok kutyás eseményre, túrára, és tőlünk is megkap minden segítséget, hogy pár év múlva  igazi, felelős tenyésztő váljon belőle. A fajtának nagy szüksége lenne arra, hogy minél több ilyen tenyésztő legyen az országban, és a Sarplaninac jövője biztosítva legyen.
Nagy Tímea és Polgár Adrijana