Abban az időben, amikor a Sarplaninacok még főként nyájakat őriztek, ragadozókkal küzdöttek nap, mint nap, akkoriban nem igényelt olyan nagy odafigyelést a kutyák tenyésztése. A legerősebb, legjobb pszichés és fizikai adottságokkal rendelkező egyedek maradtak csak fenn és szaporodtak. A természet kiselejtezte a gyengéket kíméletlenül. Egy-egy alomban megszületett kölykök közül csak néhány érte meg a felnőtt kort, és ott is folyamatos veszélyeknek és terhelésnek voltak kitéve. A megszületett kutyák nagy része egyáltalán nem szaporodott. Így volt biztosítva évszázadokon át, hogy a kutyák megőrizték képességeiket és jó tulajdonságaikat, amikre ma is vágyakozunk, de egyre kevesebb kutyában fedezzük fel. Ha körülnézünk, akkor a mai modern korban teljesen máshogy történik mind a kutyatartás, mind a tenyésztés. A természettől elzárt udvarokban, kennelekben a kutyák képességei nincsenek folyamatosan megméretve. Többségüknek szép, kényelmes életük van, kevés veszélyes helyzettel. Ha egy kis szerencséjük van, akkor nagyobb területet őrizhetnek, esetleg némi haszonállat is kerül melléjük az udvarra. Az ilyen kutya gazdája nagyon elégedett, milyen szép és okos kutyája van, és hirtelen ötlettől vezérelve szerez valahonnan egy másik Sarplaninacot. Milyen jó lesz, ha születnek majd kölykök, el lehet adni őket. Azt viszont nem veszi számításba, hogy meg kellene győződni róla, ez a két példány rendelkezik-e annyi jó tulajdonsággal, megfelel-e a fajta elvárásainak annyira, hogy tenyésztésbe kerüljön! Mert kimarad a természetes szelekció! A két kutya biztonságban felnő, de ez egy udvarban nem túl nagy teljesítmény.
És ezek csupán a legalapvetőbb dolgok… még ettől sem válunk tenyésztővé, csak születik nálunk egy alom, és új gazdákhoz kerülnek a kiskutyák. Az igazi tenyésztő célja az, hogy megőrizze a fajta jó tulajdonságait a jövő generáció számára. A tenyészkutyákat gondosan válogatja meg, viszi őket kiállításra, kutyás rendezvényre, folyamatosan figyeli, teszteli őket. Csak olyan kutyákkal tenyészt, amik minden szempontból megállják a helyüket, és a fajtát méltón képviselik. Nem elég csak egy szempontból megfelelni, mind a küllemnek, anatómiának, mind a viselkedésnek megfelelőnek kell lenni a standard szempontjából. A hibákkal is tisztában kell lenni, és olyan párt választani, amelynél nem szerepel épp az az adott hiba. Egy igazi tenyésztőt érdekli a kölykök további sorsa, tartja azon gazdákkal a kapcsolatot, akik erre hajlandóságot mutatnak, és biztatja őket arra, hozzák el a kutyákat különféle kutyás eseményekre. Az alom egyedeit szemügyre véve fontos levonni a tanulságot, hogy a szülők mennyire válnak be tenyészkutyának. Vannak olyan kutyák, akik bár önmagukban kiválóak, de az utódaik meg sem közelítik az ő tulajdonságait, azaz nem örökíti át ezen adottságait. Az ilyen egyedeket ki kell venni a tenyésztésből, ha már több párosításban sem hozott jó utódokat. Egy jó tenyésztő folyamatosan keresi az új vérvonalakat, amivel frissíti a meglevő állományt. Ha egy újonnan hozott kutya mégsem válik be tenyésztésre, akkor nem hoz le tőle almot. Vagy keres neki megfelelő helyet másik gazdánál, vagy ha megtartja, akkor ivartalanítja, ezzel biztosítja, hogy nem születik véletlen alom sem.
