Sarplaninac Túra  – Szerbia 2025

Minden évben próbálunk szervezni túrát valamelyik anyaországba egy kisebb csapattal, ha sikerül akkor akár többször is. Ilyenkor meglátogatunk sok Sarplaninac tenyésztőt, tulajdonost, és annyi kutyát próbálunk megnézni, amennyit csak lehet.
Nekem Svédországból kell utaznom sok km-t megtéve, először autóúttal, repülő átszállással, szóval nem olyan könnyű csak úgy odaugrani. De azért próbálok jönni amilyen sűrűn csak tudok, mert szeretem a fajtát, fontos számomra, hogy nyomon kövessem, mi történik a kutyás világban. A magyarországi résztvevők egy 9 személyes kisbusszal indultak, engem Belgrádban vettek fel, így teljes létszámban mentünk az első célállomásunkra Miroslav Mika Stojanovic-hoz Paracinba. Ott a közelben néztünk kutyákat, majd indultunk tovább Nisbe, ahol már Jovanovic Stojan, azaz ahogy mi hívjuk Stole várt minket. Este elfoglaltuk a szállást, és megbeszéltük a másnapi programot, az útvonalat Stole szervezte nekünk. Egy kiváló hotelben szálltunk meg, ahol mennyei vacsorát fogyasztottunk el. A szerb ételek azokat is lenyűgözték, akik most kóstolták először. Minden este valami új finomságot kóstoltunk meg. A hotelben 2 este is lakodalmat tartottak, mondanom sem kell, hogy oda is bekukkantottunk, és minden este vidáman gyűltünk össze iszogatni, nevetni, hülyéskedni.

Másnap reggel a hotel munkatársai a kérésünkre burekot hozattak, így kedvenc reggelinket fogyaszthattuk. Ezután indultunk kutyázni. Elsőként Stole kutyáit néztük meg, azután a Nis közeli falvakat jártuk be, sokszor pici szűk utcákon, ami néha nagy kihívás volt a kisbusz aktuális sofőrjének. A tulajdonosok mindenütt szeretettel, kedvesen fogadtak minket, sok helyen megkínáltak kávéval vagy éppen pálinkával. A buszban a téma természetesen a Sarplaninac volt, a látottakat beszéltük át, de közben nagyon jó hangulatban telt az út. Délután Leskovacra mentünk, ahol kaptunk egy kis esőt, de ez nem akadályozott minket, hogy megnézzünk minden kutyát amit kihoztak. Ott megkóstoltuk a helyi specialitást a Leskovaci pljeskavicát, amivel megvendegéltek bennünket a kísérőink. A szálláson ismét isteni vacsorát kaptunk, malac és bárány pecsenye, valamint marha farok volt a menü.

Vasárnap Smederevska Palankára mentünk az aznap megrendezett Sarplaninac Specijalkára. Ezért szerveztük erre a hétvégére a túrát, hogy el tudjunk menni ide is. Ezt a Specijalkát minden évben Professzor Pavlovic emlékére tartják meg sok-sok éve. Régen ez minden márciusban kötelező program volt számomra. Egy öreg, tragacs Zastavával mentem mindig, a hátsó ülésen két Sarplaninaccal. Mindig nagy élmény volt ez a kutyás esemény. Viszont sajnos azt látom, hogy ez a kiállítás már nem olyan, mint annak idején. Régen kutyaugatástól volt hangos a park, most inkább varjú károgástól. Sokkal jobb minőségű kutyák voltak azelőtt, mint most. De érdekes, hogy milyen nagy örömmel fogadnak a régi ismerősök, nagyon sok emberrel beszélgettem, a szervezők ebéddel vendégeltek meg bennünket, interjút adtunk, és sokan meghívtak, hogy menjünk el hozzájuk kutyákat nézni.  Nagyon sajnálom, hogy sokan már nem járnak kiállításra, vagy nem hoznak kutyát. Ennél sokkal több Sarplaninac van, de a gazdáik félnek, hogy ha nem győznek az szégyen lenne, így inkább nem hoznak kutyát. Manapság ez a felfogás, hogy aki nevez a kiállításra, az győzni megy. És ha nem biztos a győzelemben, akkor inkább el sem megy, és így sokan a fotelből okoskodnak. A kiállítás után Velika Planara mentünk és Nebojsa Bjelica kutyáit néztük meg. Ismét finom vacsorával zártuk a napot, és mentünk pihenni, mert reggel már a repülőtéren kellett lennem időben. A többiek még megálltak hazafelé Péterváradon, és megnézték a Culibrk kennel kutyáit. Közülük az egyik nagyon megtetszett az egyik csapattagunknak, és egy héttel később sikerült elhozni a másfél éves fiatal szukát.

Én fáradtan értem haza, és ilyenkor mindig megkérdezem magamtól, hogy minek ez nekem? Így elfáradni egy ilyen kutyás út miatt. De hát imádom a fajtát, és megyek amikor csak tudok, mert mindig látok újat, és tanulok a fajtáról folyamatosan. Főleg ha ilyen csapattal megyünk, akikkel lehet nyíltan, komolyan beszélni, a szakmaiság az első, és nem egyfajta cukis haverkodás. Nekem fontos az őszinteség, csakis így tudunk tenni a fajtáért. Fontos, hogy olyanok is foglalkoznak Sarplaninaccal Magyarországon, akikkel lehet a kutyáikról nyíltan beszélni, nem sértődnek meg, nem nyilvánítanak túl szigorúnak, hanem úgy fogadják a meglátásaimat, ahogyan szánom őket: segítségnek. Dolgozunk tovább ezzel a kis csapattal, és így a jó, hogy igazából a kutyák körül forognak ezek az események, ők vannak középpontban, az igazi Sarplaninac, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a jövőben is legyenek ilyen minőségű kutyák. Hogy közben pompásan érezzük magunkat egy ilyen túrán, az már csak hab a tortán.
Nagyon köszönjük mindenkinek, akik szeretettel fogadtak minket, és a kutyázás mellett megmutatták a különleges szerb vendéglátást is!

Polgár Adrijana

Az idei túra résztvevői: Polgár Adrijana, Nagy Tímea, Makainé Kováts Szilvia, Makai Sándor, Makai Balázs, Molnár Dániel, Dudás Dénes, Holfinger Tibor és Vas Krisztián /Kanadából/