Sarplaninac túra Szerbiába

Március 21. és 25. között egy szűk csapattal Szerbiába látogattunk, és felkerestünk több régi Sarplaninac tenyésztőt, akik nagy szeretettel fogadtak minket, és megmutatták kutyáikat, valamint néhányan a környéken is elkalauzoltak minket, hogy megnézhessünk tőlük származó kutyákat is. A kis különítmény tagjai voltak Polgár Adrijana, Nagy Tímea, Molnár Dániel és Kiss Tibor.
Első nap a Paracin közelében fekvő Mikulski Kamenbe látogattunk, pontosabban a hegyi erdőségben található Monostorba, ahová Sava atya saját autóján vitt fel minket a nehezen járható hegyi utakon. A táj szépsége és a vadon ereje lenyűgözött bennünket. Itt igazán természetes közegben, eredeti feladatkörben dolgozva élnek a kutyák. A környéken élnek farkasok és medvék is, akik szívesen rabolnak háziállatot ahol nem védik őket pásztorkutyák. Sava kutyái Bak vezetésével nagyszerűen helytállnak, és kísérik minden nap a kecskéket, hogy ne essen semmi bántódásuk amíg legelnek. A hosszú út miatt sajnos besötétedett, így a fényképeken nem tudtuk megörökíteni a hely szépségét, és nem tudtunk igazán jó képeket csinálni a kutyákról, de így is óriási élményt jelentett, hogy láthattuk a kutyákat munka közben. Sava megvendégelt bennünket sok finomsággal és a tábortűz mellett beszélgettünk. Közben a kutyák ha gyanús zajt hallottak, mentek, tették a dolgukat. A kutyák nagy területet járnak be minden nap a nehéz hegyi terepen, de erős, szikár testfelépítésük segíti őket, hogy helyt tudjanak állni nap, mint nap. Az élményt tovább színesítette, hogy 2 szukának épp kölykei is voltak, így őket is láthattuk.
Másnap, a nap első felében Paracin környékén maradtunk, ellátogattunk Miroslav Mika Stojanovichoz, aki szintén megvendégelt bennünket, közben beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről. Először nála néztük meg a kutyákat, és elmentünk egy rövid kutyás sétára az egyik kanjával Murdzával, majd a környéken vezetett minket, és mutatott további Sarplaninacokat. Az egyik helyen a kutya gazdái nem voltak épp otthon, így a szomszédban levő félkész épületre másztunk fel, hogy belássunk az udvarra. Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók, egy Mikától származó nagyon szép kant láttunk, aki ugatott bennünket, mint gyanús kukkolókat. Sok Sarplaninacot néztünk meg délelőtt, majd Krusevacra mentünk, ahol Rade Janic Zuka fogadott minket és mutatta meg kutyáit. Néhány kutyát már ismertünk, de most többet láthattunk, és alaposabban szemügyre vettük őket. A kutyák éjszaka szabadon vannak és a telepet őrzik, azt is megnézhettük, hogy reagálnak a zajongó idegenekre. A kutyázás után egy kávé mellett jól elbeszélgettünk vele is.
Szombaton elindultunk Nis környékére, ahová szintén jött velünk Mika, először elvezetett Prokupljebe Goran Ilichez, ahol egy udvarban nagyon sok Sarplaninacot láttunk. Goran sorban hozta ki őket a nagy udvarra, és némi kis kakaskodást leszámítva sikerült gond nélkül megmutatnia őket. Az ottani szintkülönbség jót tesz a kutyák lábának, erősödik tőle, de szokta vinni őket futni is a közeli erdőbe. Náluk is elképesztő vendéglátásban részesültünk, Goran felesége isteni finomságokat készített nekünk, sőt ajándékot is kaptunk, helyileg készült szilva lekvárt és pálinkát. A környéken megnéztünk még néhány Gorantól származó kutyát. Ezután az úticél Nis volt, és Srdjan Dinizhez látogattunk el. A kedves kis faluba, ahol a kutyái vannak, nagyon hepehupás kis út vezet, de végül csak megérkeztünk hozzá. Nála is megnéztük a kutyákat, kivétel nélkül mind szuka volt. A faluban elvezetett ismerősökhöz, akiknek szintén volt Sárhegyijük, többségük Srdjantól származik. A kutyák errefelé is nagyon megbízhatóan, keményen őrzik az udvarokat. Az egyik helyen egy különleges pálinkával kínáltak meg minket. A falu neve Rujnik, és egy rujan nevű növényről nevezték el, aminek a gyökerét hagyományosan beleteszik a pálinkába, amitől különleges ízt és zöldes színt kap. A következő állomás Knezica volt, ahová eljött velünk Srdjan is, és Stojan Jovanovic /Stole/ kutyáit néztük meg. A sötétedés miatt sietnünk kellett, de éppen meg tudtuk nézni világosban a kutyákat, akik nagyon jó kemény karaktert mutattak. Volt két 5 hónapos növendék is az udvarban, aki nagyon tetszett nekünk, és közülük a kant sikerült elhozni egy újdonsült gazdának, aki most keresett ígéretes Sarplaninac kölyköt. Az este Stole-nál nagyon jó hangulatban telt, itt is nagyszerű vendéglátásban volt részünk, Stole felesége és édesanyja mindenféle helyi ínyencséget sütött nekünk. A 3 tenyésztővel a szakmai eszmecsere baráti hangulatban folyt, nagyokat nevettünk, és késő estig maradtunk.
Vasárnap már Kragujevacban ébredtünk, és Zlatan Stevanovic vezetésével kutyáztunk egész nap a környéken. Az ő kutyáinak többségét már jól ismerjük, viszont a tőle származó kutyákra is nagyon kíváncsiak voltunk, és az esős idő ellenére nagyon sokat meg tudtunk nézni a nap folyamán. Vannak már nálunk az országban Zlatantól származó kutyák, és most megnéztük a rokonaikat. Legtöbb kutya itt is udvart vagy telepet őrzött, általában elég keményen. Az egyik helyen a gazda nem volt otthon, de mondta, hogy menjünk be nyugodtan, a kutyák meg vannak kötve. Ennek ugye megvannak a veszélyei, és bizony nagyon kellemetlen, mikor nem látszódik a kutya, csak hirtelen előbukkan, és azt sem tudni milyen hosszú láncon van kikötve. Egy idős szuka támadása elől kicsit szednünk kellett a lábunkat, hogy biztonságba kerüljünk, és már az is eszünkbe villant futás közben, hogy esetleg elszakadt a lánc, de végül nem, és kiértünk a veszélyes területről. Az idős szuka is jól végezte a munkáját, nem ijedt meg, és rögtön megugrasztott a területére betévedt 5 idegent. Az ilyen izgalmak sokszor színesítik a túrát. Egy másik helyen egy idős néni lakott nagyon szép, festői tájjal a háttérben. Nagyon megragadó volt az a meghitt kapcsolat, ami közte és a kutyája között volt, nagyon megfogott bennünket. A körút végén délutánra megérkezett Stole és Mika, akik a kölyköt hozták el, hogy átadják nekünk. Zlatan is sok-sok finomsággal látott vendégül bennünket, az ő felesége is készült mindenféle helyi specialitással. Nagyon jólesett, hogy ennyire szeretettel fogadtak mindenütt, ami egyrészt az Adrijanával való régi barátságnak köszönhető, másrészről a híres szerb vendéglátást is megtapasztalhattuk. Itt is összegyűlt 3 tenyésztő, akik szívesen nosztalgiáztak közös kutyás emlékekről, amit mi is szívesen hallgattunk.
Hétfőn indultunk haza tele élményekkel, és sok-sok információval, hogy hol milyen Sarplaninacok élnek a bejárt területen, néhány tenyésztővel interjút is készítettünk, amit a fordítással feliratozva teszünk közzé hamarosan. Hazaérve átadtuk Mirkot az új gazdájának, Magyar Gáborhoz és családjához került. A kutya nagyon jól viselte az utat, mindenütt rögtön feltalálta magát, magabiztos volt, és azóta az új családjába is gyorsan beilleszkedett. Kíváncsian figyeljük majd a fejlődését.
A túráról a további szakmai anyagok, a videók és az interjúk folyamatosan kerülnek fel a honlapra.

Nagy Tímea