Manapság nagyon sokszor merül fel a Sarplaninac kapcsán, hogy tényleg szükség van-e a törzskönyvezésre? Sokan megszólalnak pro és kontra, sokféle vélemény van. Tenyésztőként én is sok megkeresést kapok, hogy szeretnének kiskutyát, és legyen a kölyök hiperszuper, stabil idegrendszerű, meg munkaképes, de nekik nem kell törzskönyv, és igazából nem is tudnak a kutyára túl sokat áldozni, úgyhogy fontosabb, hogy olcsó legyen, nekik elég ha a szülők törzskönyvesek. Ez sok kérdést felvet. Ha valaki törzskönyv nélküli kutyát vesz akkor igazából megkérdőjelezhető, hogy a kutya fajtatiszta Sarplaninac-e. Természetesen egy törzskönyves alomnál is lehet kétség, hogy valóban azok-e a kölykök szülei, mint amit a tenyésztő állít, de egy felelős tenyésztő sohasem hazudna ilyen kérdésben, és legtöbb esetben fényképpel tudja bizonyítani a tényleges fedeztetést. Ha mégis valami miatt kétség merül fel, akkor készséggel áll egy DNS vizsgálat elébe, amivel teljesen bizonyossággal kiderül kik a kölyök szülei. A törzskönyvezés a legtöbb fajtánál teljesen alap dolog, és régóta működik. Azt a célt szolgálja elsősorban, hogy vezetve legyen kik a kutya felmenői, de más fontos információk is lehetnek benne, mint pl. a hivatalosan elismert kiállítási eredmények. Szóval a tenyésztés nyomonkövetését szolgálja, és a tenyészszemle megkövetelése is egy nagyon kicsi elvárás, az olyan kutyákat igyekszik kizárni a tenyésztésből, akiknek súlyos hibái vannak. Ezen felül az igényes tenyésztők elviszik a kutyáikat kiállításokra, karakter tesztekre, különböző speciális pásztorkutyás eseményekre, szűrésekre. Ez már mind plusz, ami megmutatja a kutya képességeit, adottságait a minimális szinten túl. A munkaképesség is megmutatkozik a különböző megmérettetéseken, és az is fontos, hogy a fajta iránt érdeklődők élőben láthatják a tenyésztő kutyáit a kutyás rendezvényeken.
A nem törzskönyvezett almoknál nagyon sok a kérdés és a bizonytalanság, hogy vajon milyen lesz az onnan származó kölyök, több egészségügyi problémára, anatómiai hibára, gyenge idegrendszerre lehet számítani, mert hát ezt aztán végképp nem figyeli a kedves szaporító. És utána látjuk, halljuk, olvassuk mennyi probléma van a Sarplaninac jellegű kutyákkal, hogy mind a viselkedéssel, mind a mozgással, vagyis a munkaképességgel sok probléma adódhat. Ezzel gyengül az állomány, ami valójában nincs is nyomonkövetve, hisz rengeteg a papír nélküli kutya, és a fajta hírneve is sérül, hiszen a köztudatba bekerül, hogy nem is olyan a Sarplaninac, mint amit a fajtaleírásban lehet olvasni. Mindez azért van, mert hiába van érvényben egy nagyon jól összeállított standard, nagyon kevesen tenyésztenek annak alapján, és kevesen foglalkoznak a minőséggel, vagy hogy egyáltalán a kutyájukat elvigyék megmutatni egy hozzáértőnek. Aki a haszon lehetőségét meglátja ebben, vagyis a piaci igényben, az szerez valahonnan valamilyen törzskönyves kutyákat, és elkezdi ész nélkül lehozni az almokat, teljesen mindegy a szülők milyen adottságúak, megfelelnek-e a standardnak, a lényeg, hogy a cuki kölyköket nyomják fel a fb csoportokba, ahol a gyanútlan és kevésbé jártas fajta iránt érdeklődőnek eladja. Hogy milyen lesz a kölyök, vagy hova kerül az teljesen mindegy az ilyen szaporítónak, a később felmerülő problémákról sem akar tudni, a lényeg, hogy meglegyen a haszna. Ez bizony nagyon messze van a tenyésztéstől még akkor is, ha esetleg van kennelneve az illető „tenyésztőnek”, esetleg van néhány kiállítási címe is a kutyáknak. Mert nem számít milyenek a kutyái, mit örökítenek, a lényeg a kölykök eladása. De legtöbb esetben nincs se kennelnév, se tenyészszemle, semmilyen megmérettetésen nem vett részt a kutya, de a gazdája árulja a kölyköket.
Hozzáteszem azt, hogy ha van egy törzskönyv nélküli, de nagyon jó adottságú Sarplaninac, ami nagy eséllyel adna jó kölyköket, vagyis javítaná az állományt akkor van lehetőség utólag is törzskönyvet szerezni a kutyának, mégpedig úgy, hogy elvisszük egy tenyészszemlére konfirmációra. Tehát nincsenek teljesen kizárva a tenyésztésből a törzskönyv nélküli kutyák, és van úgy, hogy érdemes bevezetni rendszerbe és tenyésztésbe fogni vele. De csakis akkor, ha a kutya minden szempontból megfelel a fajta főbb elvárásainak és a standardnak.
A lényeg, hogy mindenki aki olcsón vesz törzskönyv nélküli Sarplaninacot (vagyis amit annak mondanak) azok hozzájárulnak ahhoz, hogy a felvázolt helyzet fennmaradjon, és a fajta állománya tovább romoljon.
És a másik kérdés ami mindig felmerül bennem, hogy ha mindenki megelégedne tk nélküli kölyökkel, és senki nem törzskönyvezne többé, mert minek az, akkor az emberek egy generáció múlva már nem tudnak venni törzskönyves szülőktől kiskutyát, hisz nem lesz egy se! Akkor pláne követhetetlen lesz a kutyák származása, a minőségről már ne is beszéljünk… És igazából nem a papír a fontos, hanem az a minőség, ami emögött van. Hogy a tenyésztő követi a vérvonalakat, viszi a kutyáit megméretettésekre, tenyészszemlére, kiállításra, felmutatja a képességeiket. Ezáltal a jövendőbeli gazdik megkapják a lehető legtöbb információt, hogy mire számíthatnak ha az alomból visznek kiskutyát. És még akkor is ott van az öröklődés kiszámíthatatlansága, sajnos nincs garancia arra, hogy az utódok pont olyan kiválóak lesznek, mint a szülők. De sokkal nagyobb az esély rá egy ígéretes törzskönyvezett alomnál, mint ha szaporítótól veszünk a tulaj meséi alapján olcsóbban.
Nagy Tímea
Szentkúti Pásztor kennel
