Így az év utolsó napjaiban az ember általában megáll, és visszatekint az elmúlt évre, hogy mit hozott, hol tartunk, és átgondolja vajon milyen lesz a következő, mik a tervek, célok az új évre. Ezt tesszük most mi is a Sarplaninac fajtát illetően.
A fajta itthoni helyzete továbbra sem mondható túl jónak, az állomány nagyon heterogén és szélsőséges minden szempontból. A tenyésztésben sincs egységes szemlélet, szinte ahány tenyésztő, annyiféle elképzelés, egyéni ízlés, de a fajtagondozó szervezetek sem segítenek hatékonyan, hogy az állomány minősége javuljon. Vannak azért jó kutyák az országban, és vannak részsikerek, mint például amit a Sarplaninac Táborban tapasztalunk. Évről évre több a jól teljesítő kutya, akik összességében méltón képviselik a fajtát, a főbb tulajdonságaikban megfelelnek a standardnak, és ami a lényeg, hogy megmutatkozik a munkaképességük. Nagyon jó látni, amikor az újdonsült gazda arca felragyog, mert a kutya bármiféle képzés és tanítás nélkül tökéletesen tudja, hogy egy veszélyes helyzetben mi a teendő egy támadóval, vagy, hogy milyen ügyesen viselkedik a sok idegen kutya között, és megfelelően kommunikál velük.
Van tehát előrelépés az elmúlt évekhez képest, de reméljük, hogy ez csak a kezdet, és folyamatosan egyre több jó ösztönű, munkaképes Sarplaninac lesz itthon is. Ami kifejezetten jó hír a fajta számára, hogy egyre többen keresnek munkaképes kutyákat állatok mellé, tanyára, nagy területre. De az ilyen feladatokra nem alkalmas bármilyen kutya, a gyenge képességű, félős, rossz mozgású kutyák szóba sem jöhetnek, akkor sem, ha éppen sztárnak vannak beállítva az interneten, netán kiállításokon is győznek. A legjobb visszajelzés az állomány minőségéről az, hogy mennyire képesek ellátni az eredeti feladatkörüket. Az udvar és a család őrzése is munkának számít természetesen, de ott nem nehezedik a kutyára akkor elvárás, hogy minden helyzetben helytálljon. Néhány tenyésztő nagyon is tisztában van azzal, hogy a fajta jövője az, ha egészséges felépítésű és jó ösztönű kutyákat igyekeznek tenyészteni. Ez nem egyszerű, már csak a megfelelő tenyészkutyákat sem könnyű megtalálni és felnevelni, de hogy egy alom megszülethessen, még újabb akadályokat és nehézségeket kell leküzdeni. Ebben az évben összességében nagyon kevés Sarplaninac alom született, ami törzskönyvezve lett a MEOESZ-nél, pedig különösen kevés. Bízunk benne, hogy a következő évben ennél jóval több születik, és egyre több tenyésztő törekszik a minőségre.
Összességében bizakodva várjuk a 2025-ös évet, reméljük, egyre többen fedezik fel ezt a csodálatos fajtát, és abban is bízunk, hogy fognak találni olyan egyedeket, amik megállják a helyüket, mint jó képességű Sarplaninac. Ezen dolgozunk jövőre is, továbbra is szervezkedünk a fajta körül. Aki segítségért fordul hozzánk, annak segítünk, amiben csak tudunk. Vannak tervek az évre, többek között szeptemberben ismét megrendezzük a Sarplaninac Tábort, de más pásztorkutyás eseményen, kiállításon is ott leszünk.
Akinek volt valaha jó karakterű Sarplaninaca, azok tudják igazán mennyire fantasztikus ez a fajta, és mindig ilyen kutyát akarnak majd. Érdekes, hogy elsősorban a kutya viselkedése, gondolkozása, jelleme az, ami megfogja az embert, a küllem csak ezután következik. Ritkaság, hogy valakinek azért tetszik ez a fajta, mert szép a szőre, inkább azért szeretik meg, mert jól őriz, nem engedi be az idegent, türelmes a családdal és az állatokkal.
Egy-egy Sarplaninacról szóló történettel szeretnénk Boldog Új Évet kívánni a honlap olvasóinak.
Nagy Tímea: „ Az első kutyám, Athos sajnos sokszor kiszökött az udvarról, és elindult körbejárni a környező utcákat. Kölyökkorában lyukas volt a kerítés, és rászokott arra, hogy éjszakánként körbenéz, később bármilyen kerítésen kiugrott. Ismerte a kutyákat a szomszédos utcákból, akik közül sok kijárt éjjelente, így megvolt a társasága is. Időnként ragadozók jöttek közel a házak baromfi udvarához, de Athos intézkedett, és nem tudtak sosem tyúkot lopni. Szemmel tartott mindent, ami a környéken történt, reggelre pedig ott ült a kapun kívül, és várta, hogy beengedjük. De néha a postás ért oda hamarabb, és akkor bizony nehezen tudta kézbesíteni a leveleket, nagy kihívás volt ez a számára. Volt olyan, hogy egy hazafelé tartó gazda kapával próbált a postás segítségére sietni, hogy a postás elérje a postaládát. De mint kiderült, ez rossz ötlet volt, Athos nagyon begurult a fenyegetésre, és mindkettőjüknek gyorsan kellett tekerniük a biciklit, hogy el tudjanak menekülni a színhelyről. Néhány házzal arrébb lakott Ilonka néni, egy kedves öreg nénike, aki nagyon szerette Athost. A kutya sokszor megállt a kapujában, és hagyta, hogy sokáig simogassa. Ő kitalálta, hogy ha Athost odaköti egy madzaggal a kerítéshez, akkor a postás jöhet nyugodtan, be tudja dobni a levelet, és nem kell versenytempóban távoznia. Többször megesett, hogy mikor Ilonka néni meglátta hazafelé jönni Athost, kikiabált neki az ablakból: „Várjál, Athoskám jövök!” A kutya megállt és megvárta, majd a nénike rákötötte a nyakára a vékony kis madzagot, és hazáig vezette. A kutya ennyire különbséget tudott tenni az emberek és azok szándéka között. Sok ilyen helyzetben megmutatkozott mennyire intelligens ez a fajta, és nagy szerencsém volt, hogy az első kutyám mindezt megmutatta nekem.„
Polgár Adrijana: „Ha én az udvarban voltam, akkor a kutyáim nem támadtak, nem ugattak, elfogadták mindig, hogy kit engedek be a területükre. Ha jó idegrendszerű a kutyánk, akkor ösztönből jön neki sok minden, pl a területőrzés, a család védelme, a kutya tudja, kit engedjen be, kit ne. Nem vadul állandóan mindenkire, tud különbséget tenni az emberek és szituációk között, és ezt nem kell neki tanítani. De néha az emberek nem vették elég komolyan a kutyáimat, mert hát látták, hogy mikor beengedem őket, a kutyák nyugodtan lefekszenek, látszólag nem is figyelnek. Pedig ilyenkor is mindig szemmel tartották az idegent, legyen az barát vagy távoli ismerős. És bár úgy tűnik pihennek, de egy pillanatig sem lankad a figyelmük. Ha pedig én nem voltam ott, akkor nem volt érdemes belépni az udvarra. Sok esetben gyorsabban távozott az ember, mint ahogy szeretett volna, mert a kutyák nekirohantak. A gazda távollétében nem lehet belépni, egy idő után ezt mindenki megtanulta a környéken. Olyan eset is volt, hogy egy ismerősnek megtetszett, hogy milyen szép szőlő van a kertemben. Úgy gondolta, hogy a kutyák nem jelentenek veszélyt, ő csak benyúl és szed belőle. Csakhogy a kutyák ilyen helyzetben nagyon gyorsan reagálnak, az egyik azonnal ugrott és elkapta a kabát ujját. Az ugatásra kimentem, és az ember felháborodottan mutatta, hogy elszakította a kutya a kabátját. Mondtam is neki, hogy minek nyúlkál be, amikor nem vagyok itt? Szóljon, és szívesen adok a szőlőből, de ha benyúl, akkor bizony magára vessen. Ezek itt Sarplaninacok.„
Végül pedig szeretnénk minden Sarplaninac kedvelőnek Nagyon Boldog, Sikeres, kutyázásban gazdag Új Esztendőt kívánni! A Sarplaninac a következő évünket is tegye teljessé, adjanak sok örömet minden gazdának!
