Egy régi újságcikkre bukkantam az interneten. Látszik rajta, hogy nem a reggeli friss kiadás. Olvastam már ezt a cikket régebben, de most, hogy újraolvastam elgondolkoztatott. Lefordítom a szöveget, mert szeretném ha minél több magyar ember ismerné meg jobban a fajtát, lásson sok cikket, képet, videót a Sarplaninacról.
Íme a cikk:
A talaj adottságai, a zord éghajlat és a farkasokkal, medvékkel vívott túlélési harc a Sarplaninacot éles, erős, büszke de nemes és jóindulatú hegyi kutyává tette. A sűrű felhők miatt, melyek a Sár-hegység egyik estéjén hamarabb hozták el a sötét éjszakát, ott kellett éjszakáznom a kedves vendéglátó pásztoroknál szalmába vetett ágyon. 800 juhukat három Sarplaninac őrizte, és nyugodt szívvel mentünk pihenni. Éjfél körül a juhok izgatottak lettek. Hallottuk a kutyák dühös ugatását, morgását. Egy farkasfalka támadta meg a nyájat. Viharos volt az idő, és a villámok pillanatképeket mutattak nekünk az élet-halál harcról. Egy éles, hosszantartó villámkor azt láttuk, hogy a legfiatalabb kutya elfut ijedtében. A pásztor így szólt hozzánk: – “Holnap megölöm ezt a gyávát.” A két idősebb, tapasztalt Sarplaninac tette a dolgát. A farkasok “üres kézzel”, azaz zsákmány nélkül vonultak vissza, és a másnapi számláláskor kiderült, hogy az összes juh megvan. A pásztorok ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartották, és a kutyák jutalmul mindössze egy kis simogatást kaptak. A hidegvérű hegyiembereket (gorštak) azonban nagy meglepetés érte. A nyomokból az derült ki, hogy a fiatal Sarplaninac nem gyáván elmenekült, hanem észrevette a csata hevében, hogy a farkasok egy része oldalról is megtámadta a nyájat. Odarohant, és egymaga védte a juhokat abból az irányból. “Jutalmul” a pásztorok a farkasok nyomába engedték a fiatal kutyát a következő szavakkal: – “Ha visszatér nem lesz több farkas, ha nem tér vissza nincs szükségünk rá.” Természetesen erős, szúrós nyakörvet tettek rá, és a derekára bőrhuzatot raktak védelmül. Öt napig vártak, és a hatodik napon azt látták, hogy ott fekszik a juhok mellett nyugodtan, mintha semmi nem történt volna. Kár volt aggódni a juhokért, a Sarplaninac mellett inkább néhány farkas járt pórul.
Dr. Marija Bauer, az Állatorvostudományi Kar docense és elismert kinológus ezt mondja a fajtáról:
“Aki nem hiszi el mindazt amit mondok a Sarplaninacról, annak csak annyit üzennék, hogy nem illő ezekről a kutyákról hazug meséket kitalálni, és nem is teszem. Mert a Sarplaninac fajta megélte amit lehet. Olyan, mint egy sötét szikla, mely büszkén áll és rendíthetetlen. Sokszor úgy tűnik, hogy a Sarplaninac lusta, és csak vonszolja magát, aztán hirtelen nekiindul és 3 méter magasra ugrik. Könnyen felismerhető a többi fajta között, kitűnik tulajdonságaival, adottságaival, ő egy különleges kutya.”
Nisben található a Sarplaninac legnagyobb katonai tenyészete, így oda is ellátogattunk. A házigazda Slobodan Teodosic alezredes volt, aki örömmel mutatta meg nekünk az egész kennelt és a kutyákat. Nem titkolta a tenyészet hiányosságait vagy a kutyák hibáit. Elmondta nekünk, hogy vannak a kutyák között kedvencei, pl. Daka, Der (akinek dühös reakciója az egyik képen látható), Ceda és még páran. Gondolatait, tapasztalatait megosztotta velünk, amiket 14 év alatt gyűjtött össze. Megkértük, hogy menjünk ki a kutyák közé, ahol persze hangos ugatással, morgással fogadtak minket, így mi az alezredes háta mögött kerestünk védelmet. Amikor Derhez értünk hirtelen csend lett. Der volt a vezérkan, és a legfőbb fedezőkan a tenyészetben. Der hízelgett Teodosicnak, mint egy kölyök, és nyújtotta a lábát. A többiek ebből tudták, hogy minden rendben van. Az alezredes elmondta, hogy a Sarplaninac intelligenciája és rettenthetetlen viselkedése miatt ideális katonai kutya.
A Sarplaninac főbb jellemzői: Marmagassága 70 cm körül mozog, tömege elérheti a 60 kg-ot, feje nagyobb, mint az emberé, lábai erősek, vastagok, mancsai időnként tenyérnyiek és félelmetes szemfogaik vannak. Bölcs dolog kitérni az útjukból. Külsejük miatt sokszor összetéveszthetőek a vadállatokkal, és sokszor félnek tőlük az emberek, így meg kell kőtni őket. Előfordul, hogy vad dolgokat mesélnek a Sarplaninacokról, pedig az igazság nagyon egyszerű, ők a világ legjobb pásztorkutyái. A Sarplaninac minden erejével védelmezi a GAZDÁJÁT, a rá bízott állatokat és a TERÜLETÉT (a nagy betűnek jelentősége van). A farkas csupán jó edzés számára, hiszen a cikk elején meséltem, hogy 3 Sarplaninac képes megvédeni a juhokat a farkasoktól. Jusson eszünkbe az a TV felvétel, a “Farkas” (Vuk) című dokumentumfilm, ahol Ismailov Karabas nevű Sarplaninaca 2 farkast győz le. Igaz, a megtörtént esetet újra megrendezték, hogy elkészülhessen a felvétel, de a Sarplaninac újból nekiment a 2 farkasnak és könnyedén győzte le őket. Tehát a Sarplaninacnak a farkassal való harc nem jelent problémát.
A pásztorok a Sár-hegységen (pl. Korabon és Bistrán) mindig erős és bátor egyedeket választanak, levágják a fülüket, hogy ezzel is felkészítsék őket a harcra medve és más ragadozók ellen. Persze előfordul, hogy a kutyák csatát veszítenek, de olyan is gyakran megesik, hogy a medve jól összeharapdálva visszavonul és feladja a harcot. Popova Sapkán 1955 telén egy éjjel medve támadott egy gulyára, melyet két Sarplaninac őrzött. A kiéhezett medve egy ütéssel eltörte az egyik tehén gerincét, mire a kutyák megtámadták a medvét, nem féltek tőle. A történetnek nem volt éjszakai szemtanúja, de reggel a pásztor gyorsan összerakta mi is történt. A Sarplaninac szuka súlyosan megsérült, a medves feltépte a hasát, a kan túlélte a csatát, de a pásztor azt hitte a medve elment teli hassal. A vérfoltokat követve a pásztor megtalálta az elpusztult medvét, aminek a nyakán az ütőér át volt harapva, és nem jutott messzire. Ezt a történetet Professzor Pavlovic mesélte el nekünk, aki világhírű kinológiai szaktekintély volt az egyetemen és elsőként kutatta a Sarplaninacot. Az ő tanácsára indultunk el Popova Sapkára, hogy találjunk olyan kemény Sarplaninacokat, akik le tudják győzni a medvét, és meg is találtuk őket. Hazafelé jövet a Sár-hegységről betértünk egy kis faluba, Lisacba (Tetovotól 10 km). Hasim volt a vezetőnk és a falu határában közeledtünk a házához, de egy Sarplaninac elállta az utunkat zord tekintettel, nem volt kedvünk tovább menni. Kijött a gazdája és arréb küldte a kutyát, aki szót is fgadott, de szemmel tartott minket. A Sarplaninac nem egy barátkozós kutya, és figyel mindent, hogy ha szükséges azonnal tudjon reagálni. Összességében azt figyeltük meg, amit az írás elején is említettünk, hogy a Sarplaninac egy bátor, erős, büszke és jóindulatú kutya, van benne egyfajta nemesség, és ezért él a fajta!
Ez a cikk arra késztetett, hogy elgondolkozzak azon, vajon a mai Sarplaninacok között találok-e a cikkben lefestett kutyákat, akik erősek, büszkék, jóindulatúak és sugárzik belőlük a nemesség… amellett, hogy manapság nem kell medvével bírkozzanak. Pedig a Sarplaninac azért Sarplaninac, mert pont ilyennek kell lennie!
Polgár Adrijana
